Egy, kettő, három

Elolvastam az ÉS-ben (március 2.) Kornai János cikkét arról, hogy megtörtént-e Magyarországon a rendszerváltás. A következtetés: igen, megtörtént, függetlenül attól, hogy ami megszületett, az tetszik-e valakinek, jól érzi-e magát benne, etikai elveinek, normáinak, elvárásainak megfelel-e.

Van benne egy rész, ahol a professzor a tőle megszokott visszafogottsággal, logikával és világossággal kifejti: bár a valóságban mindenféle kombinációkkal is találkozhatunk, lényegében két rendszer, a kapitalizmus és a szocializmus közül választhatunk. Harmadik útról, harmadik rendszerről lehet beszélni, de hogy a valóságban van-e ilyen, és ha igen hogy néz ki, működőképes-e, fenn tud-e tartósan maradni, hát azt még senki sem tudta meggyőzően bebizonyítani.

„Álljanak elő konstruktív módon alternatív társadalmi tervrajzokkal!” – szólítja fel Kornai azokat, akik nem akarnak se kapitalizmust, se szocializmust. „Vizsgálják meg lelkiismeretesen, hogy az ajánlott rendszer képes lesz-e működni! Reálisan számba veszi-e az emberi természetet? Számol-e a technika mai állapotával?”

Igen, igen, a technika mai állapota meg a harmadik út, amit sokan keresnek, és közülük egyesek éppen a technika mai állapotából indulnak ki. Ha megnézzük az információs társadalom és az internet körül rajzó társadalomtudományi világot, nem nehéz észrevenni azt a bizonyos „keressük a harmadik utat” vonulatot, ami hol gyengébben, hol erősebben, de jelen van, létezik és hallatja a hangját. Néha egészen jól hallhatóan és artikuláltan hallatja.

Olvassunk csak bele például a Yale jogásza, Yochai Benkler vaskos, több társadalomtudományi ág határmezsgyéjén mozgó tanulmányaiba. Termelni kell, mondja Benkler, termelni kell mindenfélét. Együtt kell termelni, ahhoz pedig koordinációra van szükség. A koordináció intézményeken, intézményrendszereken keresztül valósul meg. Milyen intézményrendszerek vannak? Van piaci intézményrendszer (Benkler így nevezi: „proprietary production”) magántulajdonnal, a haszon növelésében érdekelt alanyokkal, árak által szabályozott cserével. Ha nincs piac, szükség van helyette valami másra. Ez a „más” lehet valamilyen hierarchia, legyen az akár vállalati hierarchia, akár egy szocialista gazdaság tervutasításos rendszerének hierarchiája.

Van azonban egy harmadik termelési forma, egy harmadik koordinációs mechanizmus is: Benkler kifejezésével a „social production”, vagy más szóval a „peer production”, ami emberek önkéntes nem-piaci és nem-hierarchikus együttműködésén alapul. (Ezt a változatot egyébként Kornai is megemlíti egyes tanulmányaiban.) Van ilyen? Van hát, mondja Benkler, tessék csak körülnézni: az oktatás, a tudomány, a művészetek, a szórakoztatás, a politika, a vallás területén ez a forma mindig is jelen volt. A világ úgy is felfogható, mint ennek a három termelési-együttműködési formának a versenye. Mikor melyik az erősebb, életképesebb? Melyik tud tartósan fennmaradni, és mekkora szeletet tud kihasítani magának a világból?

Benkler óvatos: nem állítja, hogy a harmadik forma uralkodóvá válhat, azt viszont határozottan igen, hogy erősödik, bizonyos pontokon a veszélyezteti a másik kettő hadállásait. Mire alapozza ezt a véleményét? Először is arra, hogy a pár sorral fentebb említett tevékenységek (kutatás, oktatás, szórakoztatás) mérete és aránya nő, elvégre egyre inkább a szolgáltatások iparon túli világában élünk. Aztán arra, hogy az ilyen tevékenységek műveléséhez (termelés, terjesztés, együttműködés)  szükséges eszközök kikerültek a nagy piacgazdasági szervezetek és a hierarchikus államapparátusok kezéből: a termelés demokratizálódott, mindenkinek lehet számítógépe, videokamerája, internetes kapcsolata, rádiótelefonja. A digitalizált nyersanyag olcsó, könnyen hozzáférhető, megszerzésének, másolásának határköltsége gyakorlatilag nulla. Aki akar, alkothat, fejleszthet, keverhet, terjeszthet akár egyedül, akár másokkal együtt. Akár közvetlen anyagi érdekek, piaci impulzusok, hierarchikus irányítás nélkül is.

Az emberi természet sem akadály, mondja Benkler, az ember ugyanis nagyon összetett lény, sokféle vággyal és ösztönzővel: az anyagi haszonszerzés mellett ott van a lelki jólét, az elismerés iránti vágy, a valahová való tartozás igénye meg még mindenféle más. (Ki tudná ugyanazon hasznossági függvénnyel leírni Rickl Máriát és a Jablonczayakat?)

Benkler szerint most éppen a technológiai fejlődés növelheti vagy csökkentheti az egyes formák erejét, elterjedtségét azáltal, hogy bizonyos fajta cselekvéseket megnehezít vagy könnyebbé tesz, a kapacitásokkal, az idővel, a figyelemmel kapcsolatos tranzakciós költségek mérlegét valamerre billenti. Van, ahol működik az önkéntes, nem piaci alapú „social production”, és van, ahol nem, vagy gyengén muzsikál. Hol működik? Hát például a szoftverfejlesztésben, a hírek és kommentárok világában, a szórakoztatásban, a kutatásban. Itt vannak a nyitott forráskódú szoftverek, a hasonló elven működő tudományos kutatási programok, itt vannak a blogok, a videómegosztók, itt a SETI projekt, itt a Wikipedia. Se piac, se hierarchia, legfeljebb alárendelt szerepben. Ott működik, ahol a szükséges fizikai eszközök szétszórtan vannak jelen, „demokratizálódtak”, ahol a nyersanyagok (tudás, hír, mások alkotásai, információ stb.) könnyen és szinte ingyen hozzáférhetők, ahol a közös munkavégzés jól strukturált, moduláris-evolúciós rendszerben megoldható.

Ahol pedig működik, ott veszélyezteti a bent lévő játékosok (vállalatok, állami intézmények) pozícióit, akik ezt persze általában nem nézik jó szemmel, védekezni próbálnak, sokszor úgy, hogy a „social production”-t szépen beemelik a saját kerítésük mögé, befogadják és saját hasznukra fordítják, és akit ez nem zavar, vagy nem tud a madzagra kent méznek ellenállni, szépen be is megy, és beáll nem fizetett, önkéntes alkalmazottnak egy ügyesen szervezett intézménybe. (Példákért elég volt elmenni a múlt heti Web 2.2 konferenciára.)

Benkler szerint tehát harmadik út korábban is volt és most is van, itt fejlődik, versenyez a szemünk előtt, és a technológia most éppen neki dolgozik. Van persze egy csomó kérdés is: tulajdonképpen mi motiválja a rajta haladó embereket? Miért pont most, miért pont bizonyos helyeken kapott lendületet a fejlődése, másutt pedig nem? Elég hatékony, bírja a versenyt a többi formával szemben? Meddig terjeszthető ki, mennyire életképes, meddig maradhat fent?

Emberek, ha valakit ez érdekel, van mit kutatni.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.