Dudor

Maradjunk még egy kicsit a skálafüggetlen hálózatoknál. Tudjuk, hogy az ErdősRényi matematikus páros véletlen hálózatokat modellezett, azaz feltételezték, hogy egy adott hálózat pontjainak száma rögzített, a pontok pedig egyenrangúak, azaz nincsenek közöttük fontosabbak és kevésbé fontosak, a közöttük lévő kapcsolatok véletlenszerűen jönnek létre. Az ilyen hálózatokban egy jellemző kapcsolati szám (fokszám), azaz a legtöbb pont nagyjából ugyanannyi kapcsolattal rendelkezik, kevés olyan van, amelyik sokkal többel vagy sokkal kevesebbel.

Egy ilyen hálózatot némi türelemmel, esetleg egy egyszerű számítógépes program segítségével magunk és létrehozhatunk, véletlenszerűen telepöttyözhetjük a papírt vagy a képernyőt, aztán egy pénzdarabot feldobálva vagy más módon véletlen számokat generálva figyelhetjük, hogyan szövi a véletlen pókja a hálót, amely idővel egyenletes felületű szövetté áll össze.

A valóságos hálózatok jó része nem ilyen, hanem skálafüggetlen: nincs bennük jellegzetes kapcsolati szám, a kapcsolatok eloszlása hatványfüggvényt követ, azaz viszonylag kevés pontnak nagyon sok kapcsolata van, aztán a kapcsolatok száma gyorsan csökken, a nagy többség igen kevéssel rendelkezik. A valóságos hálózatok általában nem állandó nagyságúak, pontok születnek és meghalnak bennük, a kapcsolatokat pedig nem a véletlen vezérli: a gazdagok gazdagabbak lesznek, a papírunkon vagy a képernyőnkön mindenféle dudorok, csomópontok, központok jelennek meg.

Miért írom le mindezt? Azért, mert pont most találtam meg Nicholas Carr rövid cikkét a The Guardian május 17-i számában. Az írás a világháló fejlődésével foglalkozik, és néhány érdekes adatot is közöl. Az egyik: az utóbbi öt évben nagyjából 75%-kal nőtt az internetes domain-ek száma, vagyis a hálózat hízik. A másik: mindeközben a legnépszerűbb helyek dominanciája számottevően nőtt: a gazdagok gazdagabbak lettek.

A múlt év végén a tíz vezető webhelyről jött a megnézett oldalak 40%-a. Ez több mint tíz százalékpontos növekedés öt év alatt. A megnézett oldalak 16%-a a MySpace-hez tartozik. A webes keresések területén a Google részesedése 65%: ez hét százalékpontos növekedést jelent egy év alatt. Azt is vegyük észre, mondja Carr, hogy ha manapság keresünk valamit, rendszerint a Wikipedia jön ki első találatként.

De menjünk vissza egy pillanatra a MySpace-hez. E társasági háló jelenlegi tulajdonosa a News Corporation, Rupert Murdoch cége: egy régi nagy név a hagyományos média világából. Sokan foglalkoznak azzal a kérdéssel, miként változtatja meg a digitális világ a média struktúráját. Akik közgazdasági oldalról közelítenek, általában azt mondják: a média közgazdasági sajátosságai, eszköz- és tőkeigényessége, tömegszerűséggel összefüggő gazdaságossága korábban koncentrációt követelt: csak a nagy, gazdag cégeknek (kiadóknak, nyomdáknak, terjesztőknek, filmgyáraknak stb.) volt esélye. Ma azonban bárki bármit kiehet a hálóra, szinte ingyen. Mindenki alkothat, publikálhat, terjeszthet, akinek van néhány egyszerű és olcsó eszköze, és mindemellett még írni-olvasni is tud. Következtetés: felszabadul a kreativitás, kiegyenlítődnek az esélyek, demokratizálódik a média, a nép, az alkotó közönség átveszi az irányítást. (Lásd minderről például Yochai Benkler összes műveit.)

A Carr által közölt (egyébként a piac és a gazdaság világában nem különösebben meglepő) adatok azonban azt jelzik: legyünk óvatosak. Nemcsak a gazdaságos méretnagyság törvényei működnek itt, hanem a skálafüggetlen hálózatok fejlődési szabályait is megfigyelhetjük. A háló egyre demokratikusabb lesz abból a szempontból, hogy egyre többen csatlakoznak hozzá, a pontok száma nő. A pontok azonban nem egyenrangúak, az esélyeik nem egyformák. Igaz, hogy bármikor felbukkanhat egy új Google vagy egy új YouTube, de úgy általában a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a csomópontok kiemelkednek.

Ki emeli ki őket? Hát például én, amikor egy-egy szóhoz linket keresek, és merő lustaságból megelégszem a Google első találatával. Öntudatlanul, sőt, a legjobb szándékkal építek egy skálafüggetlen hálózatot. Nekem is ott a méz a madzagon: biztos az a link a legjobb, ha annyira elöl van a listán. Az eloszlási görbének talán hosszabb és vastagabb lesz a farka, de a feje a jelek szerint magasra emelkedik.

Ha egy ország lakossága nő, elvileg egyre több embernek van esélye arra, hogy mondjuk miniszterelnök vagy köztársasági elnök legyen, ráadásul mindenki kiteheti a programját a hálóra. Kiegyenlítődnek ettől, pontosabban csak ettől az esélyek? Aligha.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.