Dráma

Madách Színház: Édes fiaim. Úgy tudom, Miller ezt a darabot közvetlenül a háború után írta, és ez volt az első igazi sikere, pedig előtte is számos szinpadi művet alkotott már. Sebekről szól, háborús sebekről, de nem testiekről, hanem lelkiekről. Nyár van, béke, csicseregnek a madarak, de a sebek nem gyógyultak be, minden érintésre fájnak. A harctéri győzelem után az embereknek a lelkiismeretükkel is szembe kell nézniük. A halottakat még nem lehet eltemetni. Miller elindít egy szálat, majd attól látszólag függetlenül egy másikat is; az elsőt már kezdjük elfelejteni, amikor hirtelen összekapcsolódnak, és ebből aztán robbanás lesz. Az egészben van valami krimiszerű. Ha van bűn, akkor bűnösnek is lennie kell, és aki bűnös, annak meg kell bűnhődnie. Így is történik. Mindez testközelből, a színház stúdiószínpadán, konzervatív rendezésben és előadásban.

Mozi: Egy botrány részletei. Judi Denchet és Cate Blanchettet bármikor bármiben megnézem, így együtt meg pláne. Blanchettet egyszer élőben is láttam Londonban, egy Hare darabban. A két színésznő tökéletes, a film nem egészen az: van benne valami mesterkélt, erőltetett, kiszámítható, de azért nem rossz, és különben is, kit érdekel a film maga, ha ott van benne Dench és Blanchett.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.