Dollár

Színház: a Dollárpapa a Karinthyban. Egyre szívesebben megyek hozzájuk. Ebben a színházban az a jó, hogy sem több, sem kevesebb  nem akar lenni, mint ami tud. A filmet, és benne Rajz Jánost sokszor láttam. Ez az előadás itt a Bartók Béla úton kifejezetten jó. Tetszik a közönségnek is: átélés, a nézőtéren néha bábszínházi a hangulat: „megérdemelte!”, „úgy van!”, „nehogy már!” Egyértelmű, de egyensúlyban tartott aktuálpolitikai áthallások, Szekeres-Kocsis agyafúrt fejtegetése bizonyos közgazdasági összefüggésekről: hitel, világ, stádium. (Vajon hányan értették?) A végén hosszú taps, áradó szeretet a színészek felé. Ennek a szeretetnek semmi köze a mai sztárkultuszhoz.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.