Dolgozni kéne?

Színház: Apátlanul az Örkényben. Úgy tudom, az eredeti kéziraton nincs cím, vagyis mindenki úgy nevezi, ahogy akarja. Általában Platonovnak szokták, a főhős neve után. Az én nyolckötetes Csehov-sorozatomban nem szerepel ez a mű. Csehov állítólag 18-19 éves korában írta. Hosszú, zsúfolt, nehéz darab. Gyakorlatilag az összes későbbi „nagy” színmű vezérmotívuma benne van.

Csehov általában azt írta színművei címe után: komédia. A színpadon többnyire tragédiákat láthatunk. A paródiákból derül ki, hogy ott van a komédia lehetősége is. A legizgalmasabb rendezések szerény tapasztalataim szerint a tragédia és a komédia határvonalán mozognak. Tragikusan komikusak, komikusan tragikusak. Az Örkény mostani előadása is ebbe a körbe tartozik. A játék komoly, vérre megy, de mégis, van benne valami komikus. Ennek a komikumnak többféle forrása van: a fiatal író túlzásai, a könnyű emberek, a látványos bohóckodások, „na, ez már tényleg túlzás” kikacsintások.

Mindenki valamiféle kapuzárási pánikban, életkortól függetlenül. Elmegy mellettem az élet. Nem csináltam semmit, nem vagyok jó semmire, nem marad utánam semmi. Mindenki menekülni próbál valahová: organikus családi életbe, házasságba, szerzésbe, italba, a “városba”. A nők egész sora Platonovba próbál menekülni. Miért éppen Platonovba? Talán mert ő van kéznél. Ő Godot, akire várnak. De hiába várnak: Platonov, ez a könnyű jellemű tanítómester nem viszi őket sehová. Ábrándozik, de a következő óráig se lát előre. Erőtlen, még egy tisztességes öngyilkosságot sem tud összehozni.

Mindenki megméretik és könnyűnek találtatik. „Dolgozni kéne!” – mondják néha, de a mondat komikusan hangzik. Ugyan mit és ugyan miért? A birtok közben elvész, a család összeomlik, a szerelem nem tud kibontakozni. Nincs két ember, akik között normális kapcsolat lenne. Megoldás nincs. Hogy ír valaki ilyet, aki még a húsz évet sem érte meg? 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.