Digital home

Film: a Mesterdetektív. Michael Caine remek színész. Jude Law úgyszintén. A film kettejük párbaja, szellemi és testi viadala. A fiatal színész (fodrász?) elcsábítja az öreg krimiíró feleségét. Kié lesz a nő? Ki akarja egyáltalán a nőt? Amit látunk, az inkább egyfajta sport, ki-kit-győz-le játék, amiről azért nem lehet tudni, meddig játék, mert a végén meglehetősen komolyra fordul. Szellemi játék, az a „tudja-e már, hogy én tudom, hogy ő tudja” fajta, amibe minket is bevonnak, mert az is érdekes, hogy tudják-e már, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják. Szellemi játék, ami időnként testi küzdelembe csap át, birkózásba és lövöldözésbe. Ki van éppen fölényben? Ki mit hoz ki a másikból? Kinél mikor szakad el a cérna, és mitől szakad el? A rendező, Kenneth Branagh ezt az egészet egy furcsa, rideg, hátborzongató lakásba, egy szupermodern „digital home”-ba helyezi. A stáblista szerint csak két szereplő van, amivel az egyik poént tulajdonképpen le is lövik, de nem baj, mert a film egyébként jó. És persze Sir Michael Caine. The older the better. Neki elég néha csak a szemével játszani. Jude Lawnak ez még kevés.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.