Decemberi köd

A Time magazin szerint idén Vlagyimir Putyin az év embere. Tavaly én voltam az. Nem egyedül, hanem sokadmagammal. „You!” – kiáltotta felém a lap tükrös címlapja. „You control the Information Age. Welcome to your world.”

Én voltam az év embere, ismeretlen internetező közemberként, aki most már gond nélkül kijut a világhálóra és ott megmutatja magát. Nem csak bóklászik, nézelődik ott, hanem alkot, teremt, egyedül és sokadmagával, a kollektív intelligencia részeként. Úgy is mondhatnánk, 2006. a Web.2.0 éve volt.

Most viszont 2007-et írunk. Pár nap, és itt a karácsony. Minek az éve volt 2007? Jó, tudom, ezek szerint Putyiné, na de azon kívül? Milyen év volt informatikai szempontból, az információs üzlet nézőpontjából? Tépelődöm, gondolkodom, mérlegelek, lapozgatom az összegyűjtött, lefűzött, lementett anyagokat, de mindig arra lukadok ki: 2007 csendes év volt. Azt is mondhatnám, hogy unalmas, de ez azért nyilván túlzás.

Csendes év. Nem volt forradalom, nem volt nagy változás, radikális fordulat. A lassan kúszó trendek éve volt. Ami megkezdődött, folytatódott. Minden haladt egy kicsit a maga útján. Mitől kellene tűzbe jönni, lelkesedni, régi tanulmányokat átírni, mivel lehetne egy eladás legelején a szundikáló hallgatóságot felrázni? Keresgélek, de nem találok semmit. Lassan kúszó trendek, evolúciós változások – maradjuk ennyiben.

Nézzük csak meg az informatikai kiadásokat! A fejlett országokban tisztességes, de nem kiugró növekedés. Van néhány növekedési gócpont – Ázsia, egyes országokban a kis- és középvállalati szektor -, de úgy általában semmi különös. Nemrég írtam egy bejegyzést arról, hogy a nagy piacelemző cégek visszavágták a növekedési előrejelzéseiket. Nem nagyon, de visszavágták. Nagyobb baj nincs, de a világgazdaság állapota óvatosságra int: Kína és India lehűlhet, itt van a jelzáloghitel-válság, egyes bankok gyengélkednek, a korábbi nagy vállalati nyereségek veszélyben vannak – ilyenkor a CIO-k is kevesebb pénzt kapnak, meg egy üzenetet a vezetéstől: többet várunk tőletek, de kevesebb pénzt adunk rá. Törődjetek a hatékonysággal. Használjátok, amitek van. Konszolidáljatok, virtualizáljatok, racionalizáljatok, szolgáljatok.

Mi történt 2006. sztárjával, a Web 2.0-val? Itt-ott megfigyelhető némi kiábrándulás, hype utáni depresszió (egyeseket talán az is meglepett, milyen sokféle motívum vezérli az embereket, amikor megmutatják magukat a világhálón), de egyébként a statisztikákból úgy látom, köszöni, jól van. Népszerű, terjed, gyarapodik. Alulról ostromolja a vállalati informatikát, mert alkalmazásait sokan megkedvelték, hasznosnak találják. Van például, aki azon gondolkodik: a vállalati intranet helyett jobb lenne egy szeletet lekeríteni a Facebook-ból, úgyis mindenki azt használja, hát akkor meg…

A Web 2.0 hamvas bája, romantikája (You control the Information Age!) viszont eltűnőben van. Ismét bebizonyosodik: ingyen ebéd márpedig nincs. Aki befektet, előbb-utóbb pénzt akar. Murdoch. Microsoft. Coca-Cola. A Web 2.0 világban 2007-ben erőteljesen megjelent a pénz és a reklám. Aki csatlakozott, az most felhasználóból célcsoporttá válik, akire rátargetálnak, hogy közérthetően fejezzem ki magam. Áruld el, ki vagy, építgesd a profilodat, mi majd egyszer kérünk tőled valamit. A Time idei év végi száma szerint az év egyik legjobb üzlete a DoubleClick megvásárlása volt a Google részéről. Miért? Leginkább azért, mert sikerült elhalászniuk a Microsoft elől, aki egy Facebook-befektetéssel vigasztalódott, felidézve a kilencvenes évek cégértékelési hangulatát. Az utóbbi lépés a lap szerint az év egyik legrosszabb üzlete.

Mi a helyzet a nagy informatikai piacokkal? Úgy tűnik, követik a beérő piacok tipikus fejlődési pályáját. Tömegcikkesednek, konszolidálódnak, oligopolisztikus tüneteket mutatnak – gondoljunk csak például az ERP alkalmazások vagy a PC-k piacára. Moore törvénye diktál: a „computing power” egyre olcsóbb lesz, az állandó árcsökkenés beépül a vásárlói várakozásokba, még az olyan sikertermékek is nehezen tartják meg az árszintjüket, mint az új iPod generációk és az iPhone. Alig jelennek meg, már mindeni azt találgatja: három hét múlva mennyivel lesznek olcsóbbak.

A beérés egyik tipikus tünete a „túllövés”: a termék többet tud, mint amennyire a felhasználónak szüksége van. A vevő óvatosan szagolgatja az újdonságot: kell ez nekem? Érdemes a régit kidobni, kompatibilitási problémákkal küszködni, tanulni? Túl bonyolult, túl sok a szolgáltatás, túl sok a gomb rajta. Egyszerűbb, olcsóbb is megfelelne. Emlékszünk még a Windows 95 diadalmenetére, a felajzott tömegekre, a boltok előtt kígyózó tömegekre, a rocksztárokként megjelenő vállalatvezetőkre? Hol van ez már! Ma sok esetben már nem is a szolgáltatás a fontos, hanem a design: divatos legyen, jól nézzen ki, legyen rajta valami csillogó, gyémánt vagy ilyesmi; legyen a kütyü egy kis ékszer, amit a fülünkhöz emelünk, amit elő lehet kapni a retikülből, vagy amit hanyag mozdulattal kitehetünk magunk elé a tárgyalóasztalra és leshetjük, mit szólnak hozzá a többiek. Nagy piacok (mobiltelefon, PC stb.) már a „késői többség” tömegeiben gázolnak, bár vezetőik és terméktervezőik ezt nem mindig veszik észre. Hiába, azt a bizonyos szakadékot nem könnyű átugrani.

Mi a helyzet a vállalati szoftverek piacán? Van ERP, van CRM, van SCM, a nagyoknál már szinte mindenütt, de a kisebbek is építkeznek. Vannak eredmények is, van mérhető üzleti haszon. Nő az üzleti intelligencia szerepe, elvégre kezdeni kell valamit azzal a rengeteg adattal, amiket ezek a rendszerek oly könnyedén előállítanak. A nagyvállalati ERP piac telítődik, az oligopolisztikus kínálati oldal képviselői egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a kis- és középvállalati szektor iránt. Erősödik egy alternatív üzleti modell is a vállalati alkalmazásokra: ne vedd meg, használd webes szolgáltatásként, esetleg SOA koncepcióban. Lassan kúszó trendek itt is.

Most vessünk egy pillantást a térképre. Kereskedelmi statisztikákból már régóta látni lehet, hogyan tolódik el a forgalom egyes feltörekvő országok, leginkább Kína és India felé. Épp most néztem meg a 2007-re várható GDP növekedési mutatókat: Kína 10%, fejlődő Ázsia 8,8%, India 8,4%, Oroszország 5,9%, Afrika a Szaharától délre 6,8%, Közép- és Kelet-Európa 5,5%, majd a sor másik vége: EU 2,8%, USA 2,2%, Németország 1,8%. (Hogy mi mennyit produkáltunk, azt most ne firtassuk.)

Az elmúlt években látványosan felfutott az offshore outsourcing piac, szépen mutatva, miként alakul át a nemzetközi munkamegosztás az infokommunikációs technológia fejlődésének hatására. Valódi és áltudósok vitatkoznak azon, lapos lett-e a Föld, vagy éppenséggel dudori, néhány magasra kiemelkedő heggyel és óriási síkságokkal, lapályokkal. Ez az offshore-piac mára a beérés tüneteit mutatja: kialakultak az üzleti modellek, a működő gyakorlatok, kialakult az élvonal, rutinosabb emberek ülnek a keresleti és a kínálati oldalon. A kínálati oldal bővül, egyre több ország jelentkezik a piac alsó szélén, hogy ő is szeretne kapni a tortából, és tesz is érte valamit, például fejleszti az oktatási rendszerét, építi az infrastruktúráját, barátságosabban viselkedik a befektetőkkel. Afrika is éledni látszik, rég olvastam ennyi gazdasági hírt a fekete kontinensről, ahol szemlátomást sok helyen átugorják a távközlés drótos változatát, és buzgón építik a rádiós rendszereket, a közgazdászok pedig azt számolgatják, egységnyi befektetés a mobil telekommunikációba mekkora GDP növekedést hoz. Állítólag nem keveset.

Még valami az offshore outsourcingról: a mögöttünk álló évben erőre kapott egy sajátos személyes, mondhatni C2C változata: keress magadnak nyelvtanárt, személyes jogi tanácsadót stb. olcsó országokban. Érdekes vállalkozások indultak el, bár nem hinném, hogy a gazdasági statisztikákat különösebben megmozgatják, inkább csak a lehetőségek táguló határait jelzik. 

Lassan mögöttünk van 2007. Volt valami nagy innováció az infokommunikációs világban? Megszületett a “next big thing”? Valami nagy, ami megrengetett, átalakított, ami lehatolt a gyökerekig? Nem tudok ilyenről. Másfelől viszont el kell ismerni, hogy az állandó fejlesztés, az újdonságok gyakori felbukkanása megszokott, hétköznapi jelenséggé vált. Majdnem azt írtam, hogy unalmassá, mert ha egyébként az ember nem kifejezett bolondja a technológiának, bizonyos mértékig immunis lesz. Valami olyasmi van, mint a könnyűzenében: valamikor óriási szenzáció volt, ha kijött egy új Illés vagy Omega lemez. Lefogadom, ma sokaknak fogalma sincs az aktuális dalkínálatról. Járkálnak a végtelen polcok között, böngészik a vége-hossza nincs katalógusokat, és időnként leemelnek, letöltenek valamit. Ha nem akarnak lemaradni, tájékozottabb (vagy legalábbis annak látszó) ismerőseiktől érdeklődnek, mi ma a jobb, milyet kell venni.

Milyen volt a tőzsde 2007-ben? Sok új informatikai cég nem jelent meg a parketten, az ott lévők viszont elég jó eredményeket hoztak. Vezető informatikai cégekbe befektetni szolid, konzervatív gondolkodásra vall. Rendszeresen meg szoktam nézni a lapokban, hogy a amerikai tőzsdéken éppen mely szektorok számítanak nyertesnek és vesztesnek. Az elmúlt évben az informatikai szektor általában nem volt egyikben sem. Egészséges középmezőny. A nyertesek között viszont általában ott volt egy fontos felhasználói csoport: az elektronikus kereskedőké. Ők tényleg jó évet tudhatnak maguk mögött, és ez a hazai helyzetre is igaz, bár mi jóval kisebb bázisról indultunk.

Ha már van internet, használjuk. Kell internet a hazai kormányzat szerint? Ebből a szempontból markáns év volt a 2007-es. Negatívan markáns, ugyanis azt tapasztaltam, hogy az internettel, az információs társadalom építésével kapcsolatos jelszavak gyakorlatilag eltűntek a hazai politikai retorikából, bár nyilván lehet vitatkozni arról, mi a jobb: ha beszélnek róla vagy ha csinálják. Fontos ügy ez, gondolhatják a politikusaink (remélem, hogy ezt gondolják), de nem lehet vele választást nyerni.

A számítógéppel rendelkező otthonok, az internetező emberek száma növekedett, de valószínűnek tartom, hogy elértük azt az üvegplafont, ahonnan nem az eszközökhöz való hozzáférés, nem a digitális írástudás számít, hanem az általános műveltség. Nem elég letölteni, érteni is kell, mi van odaírva. A géptulajdonosok és az internetezők számát lehet növelni (ez nyilván jó a gyártóknak és a kereskedőknek), de nem jutunk messzire, ha az emberek legjobb esetben csak a vasúti menetrend letöltéséig mennek el, és azon sem tudnak eligazodni, ahogy az velem is előfordul néha. A legutóbbi Pisa-felmérés óvatosságra int, és úgy tudom, a hazai lakosság fele évente egyetlen könyvet sem olvas, számukra tehát az internetes tartalom is kemény diónak bizonyulhat. (Egyébként úgy tudom, például Chilében is pont ennyi a nem olvasók aránya, üvegplafon tehát másutt is van.) Lehet beruházni, építkezni, de ne feledkezzünk meg a csökkenő hozadék törvényéről.

Vessünk egy pillantást a munkaerőpiacra is. Egy éve meghökkenve tapasztaltam, milyen gyenge az érdeklődés Angliában az egyetemi természettudományos, matematikai és informatikai szakok iránt. Aztán láttam a hasonló amerikai statisztikákat is. Ez az érem egyik oldala. A másik oldalon ott vannak a feltörekvő világ feltörekvő iskolái, ahol viszont felfelé húznak a görbék. Bukaresti hallgatóim előrejelzések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy egyes fejlett országokban a kibocsátás szűkössége miatt hiány lesz informatikusokból, és ezt majd a feltörekvő országok forrásaiból pótolják. Az amerikai munkaügyi prognózisok a „manufacturing” szektor létszámának további jelentős visszaesését, és a „service economy” bővülését jövendölik. (Kortünet: nekem még mindig furcsa, amikor betérek ügyeket intézni egy bankfiókba, és ott kigyúrt, erejük teljében lévő fiatalembereket látok az ügyfélfogadó asztaloknál, amint éppen azt teszik, amit a számítógép mond nekik.)

A földrajzi átrendeződés tehát jelentős, várható, hogy az informatikai tevékenységeknek csak egy része fog megmaradni a fejlett országokban, valószínűleg a szakma krémje meg azok, ahol tényleg közvetlen jelenlétre van szükség. Mindezek a jelenségek párhuzamos nivellálódási és differenciálódási trendeket idéznek elő a jövedelmekben, amikre érdemes figyelni. A vállalati informatikai vezetőkről, azaz a CIO-król vegyes hírek érkeztek az idén, de úgy tűnik, ez a szakma valóban egyre inkább kettéválik: az egyik út a „stratégiai partneré”, aki együtt reggelizik az igazgatótanáccsal, a másik az „informatikai gondnoké”, aki egy hátsó szobában üldögél csavarhúzóval a kezében.

A tőzsde jelentésekből majd meglátjuk, milyen évet zárnak 2007-ben az infokommunikációs iparág vezető nagyvállalatai. Úgy gondolom, úgy általában nem rosszat. Jómagam is figyelek néhányat. Látom például, hogy Mark Hurd a fölöttébb mozgalmas Fiorina-évek után csendesebben, de eredményesen vezeti a HP-t. Látom, hogyan bővítik a nagyok indiai részlegeiket, konkurálva a helyiekkel. Látom, az utóbbiak hogyan építik itt a közelben is a near shore bázisaikat (Budapest, Bukarest, Brno…). Látom, hogy a Google reklám-modelljének minden jót tesz, ami az internetre kerül, ingyen van és figyelmet kell. Látom, hogy az Amazon és az eBay kereskedőből hogyan válik egyre inkább fejlesztési platformmá. Látom, hogyan próbálkozik a Microsoft ugyanazzal a „vedd át, terjeszd ki” stratégiával, mint amivel pár évvel ezelőtt a Netscape-pel háborúzott, akkor eredményesen. Látom, miért kellett visszatérnie a vezetői székbe Michael Dellnek, látom, milyen felvásárlási stratégiát követ az Oracle. Látom, miként dagadt óriásira a MySpace és a Facebook.

…De hagyjuk abba, ez a bejegyzés már úgyis túlságosan hosszúra sikeredett. Szép karácsonyt mindenkinek!  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.