Davos

Danah Boyd meghívást kapott Davosba, a nagy világgazdasági összejövetelre. El is ment, és tapasztalatairól hosszú blogbejegyzésben számolt be. A politikusok dögunalmasak voltak, a sztárok és a művészek érdekesek.

Danah mindenféle jobbító szándékú műhelymunkának is részese volt. A résztvevőket kisebb csapatokra bontották; mindegyik kapott valamilyen feladatot, például azt, hogy dolgozzák ki egy település online kommunikációs és információmegosztási tervét, vagy találjanak megoldást egy környezetvédelmi problémára, elvégre melegszik a Föld, Nápolyt meg elnyeli a szemét. Meglepődve tapasztaltam, írja Danah, hogy az üzletemberek mennyire nincsenek tisztában a saját szerepükkel a bajok előidézésében és fenntartásában. A jó szándék sokakban megvan, de ez valami olyasmi, mint amikor valaki a hídról belök egy másik embert a folyóba, majd utánadob egy mentőövet. Szeméttel árasztja el a világot, majd takarítódélutánt szponzorál.

Igen, ennél a gondolatnál érdemes megállni egy pillanatra, mert sok érdekes kérdés van itt. Vegyük például a társadalmi egyenlőség problémáját. Évtizedek óta a gyorsan fejlődő, fantasztikus dolgokat produkáló infokommunikációs korszakban élünk. Romlott vagy javult a helyzet az egyenlőség szempontjából? Régi tapasztalat, hogy az alapvető technikai újdonságok megjelenését utópiák kísérik: az új technikának köszönhetően eltűnnek majd a társadalmi különbségek, közelebb kerülünk egymáshoz, emelkedik a jólét, mindenki egyformán hozzáfér a bőségszaruhoz. Így történt?

Ítéletet mondani még korai, de a kép egyelőre vegyes. A statisztikák azt mutatják, hogy a világban az utóbbi években csökkent a szegények száma. A legszegényebb 20% jövedelme szinte mindenütt nőtt, talán Latin-Amerika egyes országait kivéve. Remény van rá, hogy ez a folyamat nem áll meg. India és Kína emelkedése pozitív hatást gyakorol a mutatókra. Ez a jó hír. A rossz hír viszont az, hogy az országokon belül viszont nőtt az egyenlőtlenség, méghozzá gazdag és szegény országokban egyaránt. A gazdag és a szegény rétegek távolodnak egymástól.

1950 és 1990 között ez pont fordítva történt. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a fordulat éppen az egyenlőség szimbólumának kikiáltott internet évtizedében következett be. Vajon miként idézte elő ezt a helyzetet a technológai fejlődés, a piacgazdaság és a globalizáció együtt és külön-külön? Melyik a ludas a három közül?

Egyes jelekből arra következtethetünk, hogy a technológia, különösen a feltörekvő országokban. Nemrég az IMF is hasonló következtetésre jutott. Önéletrajzi könyvében Alan Greenspan, az amerikai Fed nemrég nyugalomba (?) vonult elnöke is foglalkozik a kérdéssel. Azt írja, hogy az alkalmazottak összesített relatív jövedelempozíciója (részesedése) az elmúlt időkben alig változott a tőkével szemben, a belső egyenlőtlenség viszont határozottan nőtt, hiszen alkalmazott sokféle van, ebbe a csoportba tartoznak például a vezérigazgatók is.

Úgy tűnik tehát, hogy az információs technológia fejlődése emeli az általános jólét szintjét, csökkenti az országok és régiók közötti különbségeket, növeli viszont a belső egyenlőtlenséget. Jó és rossz egy kosárban. A kérdés az, mi a teendő. A technológia által előidézett problémák megoldására jó a még több technológia?      

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.