Dangdang

Pár perce fejeződött be a második Kína-nap az iskolában. Azért a második, mert már volt egy pár héttel ezelőtt, hasonló szerkezetben, vagyis általános makrogazdasági, gazdaságpolitikai tudnivalók az elején, gyakorlati példák, praktikus tudnivalók a végén. Ismét meglepődtem azon, mennyi ismeret halmozódik fel azokban a vállalkozókban, akik megpróbálkoznak egy kínai kalanddal, és általában milyen szívesen beszélnek róla.

Apropó Kína. Úgy tudom, az ország legnagyobb, vagy egyik legnagyobb internetes B2C kereskedője a Dangdang. Nemrég bekukkantottam a boltjukba, és rögtön Kuthy Antal szavai jutottak eszembe, aki egy IVSZ rendezvényen saját kínai tapasztalatairól beszélve azt mondta: „Ott állsz az eligazító tábla előtt és …-ra nem értesz semmit.” Én is így éreztem pár pillanatig a Dangdang-honlapon, mert hát minden kínaiul volt rajta, kivéve a lap alján azt a szót, hogy „copyright”. De aztán megnyugodtam egy kicsit, mert rájöttem: ők is az Amazon köpönyegéből bújtak ki, a struktúra ugyanaz, könnyű kitalálni, hogy mi hol van.

Kísérletképpen beírtam a keresőjükbe, hogy „Balzac”, és lám, egy egész sor könyvet pakoltak elém, sokuk címlapja francia-kínai. Vérszemet kaptam, és beírtam hogy „Moricz”. Semmi. Újabb próbálkozás: Jokai. Semmi. Harmadszor: Petofi. Talált! Kilistázott egy sor verset, és köztük tényleg ott volt a mi költőnk egyik alkotása is. Ma az egyik előadó, aki a kínaiak tárgyalásai szokásairól beszélt, megerősítette: Kínában tényleg meglepően sokan kívülről tudják a „Talpra magyar”-t.                    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.