Csupasz egér

Allegra Goodmant a fényképe alapján kedves, törékeny nőnek képzelem. Most fejeztem be a legújabb könyvét, az Intuition-t. Pont akkor olvastam, amikor tele voltak a lapok a kutatásról és az Akadémiáról szóló vitacikkekkel. Allegra Goodman könyve is erről a világról szól, a kutatók, a tudósok és tudóspalánták világáról. Remek könyv.

Van valahol Bostonban egy laboratórium, ahol gyógyszeripari kutatásokat folytatnak. Itt dolgozik Cliff és Robin. Cliff fiatal, ambiciózus kutató, Robin, a kedvese néhány évvel idősebb nála. Cliff csupasz egerekbe rákos sejteket ültet be, és amikor a daganatok kifejlődnek, beoltja őket egy vírussal. Aztán a sokadik kísérletnél történik valami: az egerek egy részében a daganatok eltűnnek, visszafejlődnek. Lehet, hogy sikerült valami nagyon fontosat felfedezni? A sikernek híre megy, először a laboratóriumon belül, de aztán kívül is: megjelenik a sajtó, cikket közöl a Nature. A laboratórium vezetői a sikerre hivatkozva pénzt kérnek, és mindenféle nagy terveket kezdenek szövögetni. A gépezet beindul.

Beindul, de rögtön köhögni kezd. Cliff ugyanis valami miatt összevész Robinnal. A sértett nő kutatni kezd Cliff laboratóriumi papírjai között, és talál is valami gyanúsat. Lehetséges, hogy Cliff nem dokumentált mindent pontosan? Lehetséges, hogy csak a számára kedvezó adatokat vette figyelembe? Robin először a laboratórium vezetőivel beszél, de lepattan róluk: ők már a győzelem és az új remények lázában égnek. Robin mindenkinek púp lesz a hátán, kiközösítik, el kell mennie egy másik munkahelyre. Ő azonban nem adja fel, kívül kezdi keresni az igazát. Kívülről azonban minden másképp néz ki, mint belülről. Robin olyan emberekkel találkozik, akik szerint ő eddig egy feudális világban élt, ahol nagyurak igazgatják a jobbágyaikat, kiskirályságok burjánzanak, ahol a nagy gyógyszergyárak pénze az úr, és mindenki úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.

A laboratórium ellen vizsgálat indul: vajon betartották a tudományos kutatás szabályait? Vajon elfogulatlanul kezelték és tálalták az eredményeket? Pár hét, és az ügy politikai síkra terelődik, szabályos bírósági tárgyalás lesz belőle. Az ügyész az adófizető polgárokra hivatkozik: ti kutatók, hová teszitek a pénzünket? Ki ellenőriz benneteket? Hol vannak az eredmények? A mi valóságos problémáinkkal foglalkoztok, vagy saját álmaitok pillangóit kergetitek? A vádlottak a tudomány szabadságának jelszavát tűzik a zászlajukra: ha fogalmad sincs, miyen a tudományos kutatás, miért szólsz bele? A tudomány autonóm, öntörvényű világ, kívülről nem lehet kontrollálni.

Aztán megszületik a laboratóriumnak kedvező ítélet, de a konkrét ügyről tulajdonképpen nem derül ki semmi. Lehet, hogy Cliff valóban hibázott, lehet, hogy nem, ő sem tudja pontosan. Ami kiderül az az, hogy ez a világ is emberekből áll: emberekből, akiknek érzelmei, vágyai, ambiciói, előítéletei, félelmei, ösztönei és emberi viszonyai vannak. A laboratóriumban és a környezetében közmegegyezések finom hálózata alakul ki. Én nem piszkálom ezt, te nem firtatod azt. Te nem célzol az én hibáimra, én nem használom ki a te gyengéidet. Ezt a hálót bolygatja meg Robin, akinek rá kell jönnie, hogy nincs abszolút igazság, minden igazság csak egy adott kontextusban értelmezhető. A világ olyan, mint azok a recés képek, amelyek, ha egy kicsit megbillentjük őket, mindig mást mutatnak: macska helyett kutyát,  tulipán helyett rózsát. Igazsága mindenkinek van, de minden igazság csak részigazság, csak egy bizonyos látószögből igazság. A háló megbolydul, minden kicsit más lesz, mindenkinek megváltozik az élete, de aztán minden visszarendeződik, a szálakat újraszövik. A közmegegyezések hálózata nélkül a rendszer működésképtelen.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.