Csalás

Puskázni, csalni nem szép dolog. Vagy talán mégis? Több újságban is rábukkantam a hírre: az amerikai Duke Egyetem üzleti iskolájának dékánja április 27-én bejelentette: a 2008-as MBA osztály 10%-a csalt egy pénzügyi házi feladatnál. Botrány, méghozzá a legnagyobb az iskola történetében.

Na bumm, mondaná az ember, csaltak hát csaltak, biztos kapnak érte valamilyen komoly büntetést. Egyáltalán, mit keres ez a hír mérvadó üzleti hetilapokban? Az újságírók nem elégednek meg a hír egyszerű közlésével, hanem igyekeznek azt valamilyen kontextusba helyezni.

A The Economist (május 12.) az etika oktatásának fontosságra hívja fel a figyelmet. (Őszintén kíváncsi lennék arra, etikusabban viselkedik-e valaki, ha jól vizsgázott etikából.) Szerintük ez rá is fér az üzleti iskolák hallgatóira. Ezt igazolandó, Donald McCabe professzor (Rutgers University) felmérési eredményeire hivatkoznak: az üzleti iskolák graduális hallgatóinak 56%-a vallotta be, hogy megszegte a szabályokat, többen, mint a mérnökök (54%), a tanárok (48%) vagy a jogászok (45%!).

Ezek után ne lepődjön meg az ember, ha azt látja: a YouGov vizsgálata szerint az angolok kevesebb mint 20%-a mondja azt, hogy „nagyon” vagy „meglehetősen” megbízik a nagyvállalatok vezetőiben (akik egyébként manapság rengeteget beszélnek a “társadalmi felelősségről”.). A bádogosok és a villanyszerelők messze megelőzik őket. Ilyen alacsony eredményt csak a kórházigazgatóknál, az ingatlanügynököknél, a munkáspárti minisztereknél, a magas beosztású közszolgáknál és a sajtó egyes képviselőinél tapasztaltak. (A britek legmegbízhatóbbaknak a családi doktorokat és a tanárokat tartják, az ő bizalmi indexük 80% körül van.)

A Business Week az iskolai csalás hírét más tálalásban hozza (május 14.). Gondoljunk csak bele, mondja a cikk írója, mit is tanítanak manapság ezeknek a huszonéves hallgatóknak: együttműködés, nyitott forráskód, tudásmenedzsment, hálózat, wiki, blog, YouTube, MySpace, Web 2:0, Linux. A versenyképesség titka nem a magányos hősködés, hanem a kollektív képességek, a kollektív intelligencia, a hálózatok erejének kihasználása. Már miért kellene önállóan dolgozni? Kint az életben talán ez lenne a követendő példa? Ha találsz segítséget, buta vagy, ha nem használod ki, legyen az bármi. Én segítek neked, te segítesz nekem, mi segítünk magukon, és mindehhez itt vannak a csodálatos informatikai eszközök. Ha kapsz egy feladatot, nézz körül, ki hajlandó segíteni neked, mi az, ami már készen van. Keress, másolj, oszd meg, használd fel, add tovább, copy+paste.

Ez a posztmodern kollektív, hálózati tanulás. Wiki iskola, wiki dolgozat, wiki vizsga. Az iskolai értékelési rendszer egy régi világ itt maradt kövülete, akkor született, amikor az információ visszatartásából származott a hatalom. Most a megosztott információ, a megosztott tudás kultúrája következik, tessék csak körülnézni. Ma, amikor egy átlagos tizen- vagy huszonéves szinte állandó, többcsatornás kapcsolatban van a társaival, tulajdonképpen mi számít csalásnak? – teszi fel a kérdést végül a cikk szerzője. Tényleg, mi is?  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.