Családszociológia és e-learning

Családszociológiai megfigyelés következik. Sok neves vállalatalapítót ismerek a Szilícium-völgyben – írja legújabb könyvében a harvardos Clayton Christensen, akire sokszor hivatkoztam már ebben a blogban. Ezek az emberek, az alapító atyák és anyák, rendszerint kiváló mérnökök, matematikusok, fizikusok. Megfigyeltem, hogy a gyerekeik viszont ritkán követik a szüleik példáját: szívesebben tanulnak társadalomtudományokat, bölcsészettel, művészetekkel foglalkoznak.

Mi az oka ennek? – teszi fel a kérdést a professzor. Rendszerint az, válaszolja, hogy a szülők számára a „kemény” tudományokkal való foglalkozás jelenti az utat a meggazdagodáshoz. Ez egy erős külső motívum, különösen akkor, ha az ember valahol egy szegény országban, például Indiában nő fel. Ha viszont a család megtollasodik, ez a külső motívum elveszti az erejét, legyengül, átadja a helyét a belsőknek.  A következő generációnak már nincsenek szorító anyagi gondjai, azt teheti, amihez kedve van.

Mihez van kedve? Hát leginkább a humán tudományokhoz, a művészetekhez. A gyerekből régész lesz, festő, az ír népdalok kutatója, filozófus, történész, politológus, irodalmi kritikus, civil aktivista vagy valami hasonló. Érdekes dolog ez, pláne, ha igaz, aminek nyilván utána kellene járni. Kutatási kérdés: hogy működik a Buddenbrook-jelenség az IT iparban?

Christensen könyve egyébként a számítógépes oktatásról, népies nevén az e-learningről szól, a fenti családszociológiai eszmefuttatás inkább csak kitérő benne. A professzor megállapítja, hogy az elmúlt években az amerikai iskolákat padlótól a plafonig kitapétázták számítógépekkel. A gépesítettségi statisztikák fölöttébb látványosak. Ez nem baj, állapítja meg a Harvard tudósa, de így önmagában nem is használ valami sokat. Az iskolák és a tanárok nagyjából ugyanazt próbálják csinálni, amit eddig csináltak, csak most számítógép is van hozzá. A számítógépes oktatás fejlődik, de az eredmények nem mutatnak jelentős változást: a diákok nagyjából ugyanúgy teljesítenek a vizsgákon és a szintmérő teszteken, mint eddig.

Változás akkor lesz, ha az oktatás számítógépes innovációja nem „fenntartó”, hanem „romboló” (disruptive) lesz. Ezt viszont nem a képzés főáramától, a számítógépesített, de egyébként minden vonásában hagyományos iskolai képzéstől, a nagy állami gépesítési programoktól kell várni. A „rombolás” a „nem fogyasztási helyzetek” felől fog jönni.

Hol vannak ilyen helyzetek? Nézzük például a különböző intelligenciákat – folytatja Christensen (és két szerzőtársa, Michael Horn és Curtis Johnson). Sokféle intelligencia van, és ezek közül a jelenlegi oktatási rendszer csak néhányra épít. Akinek másfajta intelligenciája van, az kínlódik, vagy kipotyog a rostán. Nos, itt van egy „nem fogyasztási helyzet”. Aztán vannak olyan gyerekek is, akiket valamilyen okból nem lehet iskolába vinni. Vannak iskolák, ahol a helyzetükből adódóan nem lehet tanítani egy sor tárgyat. Találunk olyan országokat, vidékeket, településeket, ahol iskola sincs. Ezek mind „nem fogyasztási helyzetek”. Mivel sokan vannak, de önmagukban periférikusak, csekély érdeklődést keltenek, legfeljebb néhány látványprogram kapcsolódik hozzájuk, de nem kezelik őket kellő komolysággal és hatékonysággal. Kipipálandó tételek politikai és felelősségvállalási listákon.

Minek kell történnie akkor? A lényeg az, hogy a számítógépes tananyagok fejlesztése könnyű, egyszerű és olcsó tevékenységgé váljon. Ehhez leginkább megfelelő fejlesztő és cserebere-megosztó platformok kellenek. Ha így lesz majd – és a jelek szerint tényleg így lesz – akkor tömegesen megindulhat a „nem fogyasztási helyzetek” felszámolása az amatőr vagy félamatőr világ felől. Beindul a „rombolásos innováció” és helyet követel magának a főáramban. Nem pótszéket, hanem páholyt.

Mikor fog ez megtörténni? Húzzuk rá a számítógépes oktatásra a romboló innovációk tapasztalati modelljét – tanácsolja a könyv. Tegyük fel, hogy az oktatásban is valami hasonló fog történni, hasonló törvényeknek engedelmeskedve. Mit mutatnak a számítások, mit jeleznek a görbék? Az áttörés a következő évtized végére várható. Meglátjuk.    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.