Cool

Danah Boyd PhD hallgató a Berkeley-n, kaliforniában. Blogot ír, így találtam rá, valaki más bejegyzéseit olvasva, egy linkre rákattintva. Igen aktív, a keresők rengeteg találatot hoznak ki rá, különböző műfajokban.

Amikor rátaláltam a honlapjára, épp egy MySpace.szálat követtem, azért az első tanulmány, amit olvastam tőle, erről szólt. Miközben linkről linkre lépegettem, azt is láthattam, milyen gyors tempóban növekszik a „social networking” és azon belül a MySpace irodalom. Hát igen, tetszik nem tetszik, a MySpace-nek már vagy százmillió használója van, társadalmi jelenséggé vált, foglalkozni kell vele. Első megközelítésben azt mondanám, két fontos átfogó témakör van itt: az első a társadalmi jelenségé, a második az üzleté.

Úgy látom, Danah Boyd elsősorban az előbbi iránt érdeklődik, és nagyon érdekesen ír róla. Stílusában egyszerre próbál „cool” lenni és tudományos, vagyis a tinis szöveget a szakmai-elvonttal (ha most rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám: tudományos halandzsával) keveri; néha kifejezetten alpári, máskor viszont olyan szakzsargonba vált, amit én nem tudok követni. Építi önmagát, méghozzá kétféle módon. Egyrészt saját önképét építi, vagyis keresi önmagát, másrészt építi azt a képet is, amit mások alkotnak róla, és mindkettőhöz intenzíven használja az internetet. Ezt a kettős képépítést egyébként éppen tőle tanultam, az említett MySpace tanulmányában ugyanis pont erről ír, ezért talán azt is tudja, hogy aki az írásait olvassa, annak ő jut majd eszébe első példaként, hiszen éppen ott van az orra előtt.

Danah Boyd szerint a MySpace jelenség, az, hogy 16 és 24 év közötti fiatalok ilyen tömegben kattannak rá egy ilyen oldalra, naponta legalább egyszer megnézik, sokan órákat töltenek ott, szóval ez teljesen normális jelenség. A fiatalok azt csinálják, amit egyébként csinálni szoktak, csinálni szeretnek. Mit csinálnak? Danah Boyd szerint a válasz egyszerű: „lógnak a haverokkal”.

A „lógásnak” pedig fontos társadalmi, mondhatni szocializációs szerepe van. Az ember valamikor 16 és 24 között, vagyis a késői kamasz- és a korai felnőttkorban szakad el a szüleitől, és kezd önálló személyiséggé válni. Ezt a személyiséget viszont meg kell csinálni, fel kell építeni, méghozzá mindkét fenti értelemben. Ez az építkezés lépésről lépésre történik: csinálsz valamit (verset írsz, honlapot készítesz, karikát teszel a füledbe, lilára fested a hajadat, zenélsz, blogot írsz stb.), kiteszed a köz elé és várod a reakciókat. A reakciók alapján módosítasz, újból próbálkozol. Próbálsz elvegyülni és kiválni, hogy költőien fejezzem ki magamat.

Ehhez a szocializációs folyamathoz „tér” kell: utca, osztályterem, mozi, kocsma, disco meg más hasonló dolgok. Tér többfajta van: van saját (intim), van kontrollált (például a felnőttek által ellenőrzött osztályterem), és van nyitott (pl. grund). A fiatalok nagy része kontrollált terekbe van beszorítva, éppen ezért intenzíven keresi a nem kontrollált, nyitott köztereket, ahol „lógni lehet a haverokkal”, vagyis el lehet játszani azt a nagyon fontos szocializációs játékot: befogadnak, nem fogadnak be, tetszem, nem tetszem, mi most a menő, mi az elvárás, mivel lehet feltűnni, mi vagyok én, mi legyek én, mit akartok: milyen legyek én. Ezt a nyitott teret nagyon sokan az internetben és azon belül is a mindenféle elektronikus „social networking” helyeken találják meg: megcsinálják a saját oldalukat, kirakják, visszajelzéseket várnak: na mi van, ezt csináltam, ezt vettem fel, ezt mondtam, ezt hallgattam, ez a kedvencem, mit szóltok hozzá, mit szóltok hozzám, barátkozunk vagy nem barátkozunk. My Space. Our Space.

A „felnőttek” közül pedig sokan megriadnak ettől, ami megint csak normális jelenség, mondja Danah Boyd, mert a „felnőttek” mindig megriadnak, ha az új generáció valamit olyasmit csinál, amit ők nem értenek.

Persze, folytatja Danah, a „normáliság” ellenére azért sok érdekes sajátosság is van ebben az internetes térben: hogy mást ne mondjunk, a megjelenés nem valós hanem virtuális, a fiatalok közé (sokszor álruhában) idősebbek is keverednek, itt van a könnyű „copy paste”-es (ál)személyiségépítés problémája, és így tovább.

A témához, mint fentebb már említettük, lehet üzleti szemszögből is közelíteni, és aki elolvassa mondjuk a Business Week cikkét a „MySpace generációról” (2005. december 12/19), az elég jól láthatja, milyen kőkemény üzleti érdekek mozognak itt a háttérben. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy hogyan lehet megtalálni a kulcsot a késői tizen- és a korai huszonévesek generációjához, mit és hogyan lehet nekik reklámozni és eladni. Reklám, reklám, reklám: ez a kulcsszó, ebben a körben pedig az a leghatásosabb reklám, ha a társaság, a hálózat valamire azt mondja, hogy „cool”, vagyis felkapja, divattá teszi, ez pedig gyorsan megy az elektronikus hálózaton.  A News Corp. Feje, Rupert Murdoch nyilván nem véletlenül adott nemrég 580 millió dollárt a MySpace-ért.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.