Cloud / 5

“…hej, kényesen és rangosan, és énekelem hangosan:…”  Na, ez meg már az ötödik rész:

—————————————-

Választás a modellek közül
 
Ha leegyszerűsítjük a kérdést, azt mondhatjuk, hogy a felhasználók két lehetőség közül választhatnak, ha valamilyen informatikai alkalmazásra van szükségük. Az első az évtizedeken át alkalmazott modell: a szoftvert „dobozolt” formában megveszik a fejlesztőtől, majd a saját gépükre telepítik. A második a szolgáltatási modell: az alkalmazást szolgáltatásként (software as a service, SaaS) veszik igénybe és használat arányában fizetnek .
    Tekintsünk el most attól a helyzettől, amikor a megvásárolt illetve szolgáltatásként igénybe vett alkalmazás között a választási döntést befolyásoló minőségi, technikai, biztonsági különbségek vannak, vagyis szemléljük a kérdést tisztán gazdasági problémaként. James Gray, a Microsoft kutatóközpontjának szakembere egy 2003-ban született tanulmányában [Gray 2003] egyszerű eljárást javasol az átállás feltételeinek vizsgálatára. Egy számítási (számítógépes) feladat megoldásához a következő négy alapvető dologra van szükség:
• hálózati kapcsolatra, amin kérdéseket lehet feltenni és válaszokat lehet fogadni;
• feldolgozásra, vagyis információk transzformációjára új információk szerzése érdekében;
• adatbázis-elérésre a feldolgozás igényei szerint;
• adattárolásra az adatok hosszú távú tárolása céljából.
Különböző feladatoknál a felsoroltakra eltérő arányban lehet szükség: adódhat például egy kevés hálózati kapcsolatot igénylő, de feldolgozás-intenzív feladat, de egy másik példánál a helyzet ennek éppen a fordítottja lehet. 
    A következő lépés: rendeljünk költségeket (árakat) ezekhez a komponensekhez. Ehhez a komponenseket valamilyen módon skálázni és mérni kell, majd össze kell gyűjteni a piaci árakat. A feladat megoldható: a hálózati kapcsolatnál például az átfutó gigabájtok mennyisége lehet a kalkulációs egység, a feldolgozás esetében pedig az igénybe vett CPU idő, vagyis hogy mennyi ideig vettük igénybe a számítógép központi feldolgozóegységét, processzorát. A modellek közüli választás szempontjából a négy felsorolt tényező aránya és relatív áraik a mérvadók.
    Gray 2003-as árakat táplált a kalkulációs sémába, és arra a következtetésre jutott, hogy a szolgáltatási modell „ideális jelöltje” a következő tulajdonságokkal rendelkezik: nincs adatbázis vagy nincs szükség adatbázis-elérésre, hálózati kapcsolat iránti igénye minimális, a feladat viszont rendkívül feldolgozás-intenzív. Gray néhány példát is felsorolt: bonyolult rejtjelrendszerek feltörése, különleges, nagy számításigényű matematikai feladatok megoldása, Monte Carlo szimuláció pénzügyi kockázatok elemzéséhez, animációs filmek készítése, stb.
    2003-ban tehát ilyen jellegű feladatok megoldásánál volt érdemes a szolgáltatási modellt használni, vagyis a feladatot valaki mára bízni, a műveleteket szolgáltatásként valaki mástól megvenni. Az árak viszont változnak, de nem maradnak állandók a számítási feladatok sem . A Gray által felsorolt elemekre két nagy trend van leginkább hatással. Az egyik a Moore törvényeként ismert jelenség, ami szerint (a kalkuláció szempontjából) a számítási teljesítmény egységára meghatározott ütemben esik . A másik a távközlési árak csökkenése. Gray következtetése az „ideális jelöltről” akkor marad tartós, ha a távközlési árak csak mérsékelten csökkennek, a Moore által jelzett trend viszont változatlanul érvényesül. Ha viszont a távközlési árak gyorsan csökkennek, az érvelés meggyengül. Egyszerű logikával is hasonló következtetésre lehet jutni: ha a számítógépek ára olyan mértékben csökken, hogy az induló befektetéseknek, kapacitások kihasználtságának nincs jelentősége, kevesebben fognak másoktól szolgáltatásokat igénybe venni, ha viszont a gépek viszonylag drágák maradnak, a hálózati, távközlési költségek pedig összezsugorodnak, érdemes lesz másoktól szolgáltatásokat vásárolni.
    A távközlési árak a túlkínálat hatására 2000 után nagyon gyors csökkenésnek indultak, ami azt jelzi, hogy a „jelöltek” köre ma jóval tágabb lehet a korábbinál, vagyis nőtt a szolgáltatási modell versenyképessége.
    Ha a modellek közötti konkrét választási döntéseket nézzük (saját rendszer vagy szolgáltatás), a felhasználóknak ugyanolyan tényezőket kell mérlegelniük, mint a kiszervezési (outsourcing) döntéseknél általában. Gazdasági szempontból a kiszervezési akciók akkor sikeresek, ha annak eredményeképpen valamilyen haszon keletkezik, amin a két fél megfelelő arányban megosztozhat. A pénzügyi számítások igen összetettek lehetnek, hiszen a két modellhez eltérő struktúrájú pénzáramlások kapcsolódnak: kiszervező szempontjából a korábbi nagy induló beruházások és fix működtetési költségek a felhasználással arányos változó költségekké alakulnak át. A felhasználó szempontjából kifejezetten előnyös lehet a szolgáltatási modell rugalmassága. Ha a szervezet saját gépein futtatja a saját alkalmazásait, a megvásárolt kapacitásokat a csúcsidőszakokhoz kell igazítania, aminek következtében máskor kihasználatlan kapacitásai lesznek. Ezt a kockázatot a szolgáltatási modell áthárítja a szolgáltatóra, akinek viszont más lehetőségei vannak a kezelésre.
    A pénzben közvetlenül mérhető hasznon kívül a felhasználók természetesen más tényezőket is mérlegelnek. Egy nagyvállalat vagy egy bank például nagyon magas, közel 100%-os rendelkezésre állási szintet várhat el – nem biztos, hogy a szolgáltatók ezt teljesíteni tudják. Egy másik kényes tényező a kockázat: mi történik a fontos vállalati adatokkal egy szolgáltató kezében, betartja-e a szolgáltató az adatvédelmi szabályokat, mennyire biztonságos a rendszer például hackertámadások vagy természeti katasztrófák esetén, könnyen megoldható-e a váltás (nincs lock-in), ha a felhasználó elégedetlen a szolgáltatóval. A gyenge pontok rontják a szolgáltató esélyeit, a felszámolásuk viszont üzleti lehetőségeket jelent, amiket sokan igyekeznek kihasználni.
 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.