Cloud / 4

“Ragyog az ég rám fényesen, sétálok rajta kényesen…”  Itt a negyedik rész!

———————

A cloud computing megjelenése és  diffúziója
 
    A szolgáltatási modell az ASP-ktől a cloud computing irányába fejlődött tovább. Már többször jeleztük, hogy nem egyetlen innovációról, hanem összetett, technikai, eljárási és intézményi fejlesztéseket egyaránt magába foglaló innovációnyalábról van szó. A Berkeley Egyetem kutatócsoportja három újdonságot emel ki:
    1) A végtelen számítástechnikai kapacitások illúziója. Az igénybe vett kapacitásokat a felhasználónak nem kell előre terveznie: az ő szempontjából azok tetszés szerint skálázhatók, növelhetők vagy csökkenthetők.
    2) Nincs szükség a kívánt szolgáltatási kapacitások előzetes lekötésére. A felhasználó alacsony szintről indulhat, majd a lehetőségeitől és az igényeitől függően növelheti a mennyiséget.
    3) Az árazás és a fizetés rugalmassága. Az igénybevétel mérése kis egységekben történik, az árak kis egységekre vonatkoznak. A felhasználó számára lehetővé teszik, hogy a felesleges kapacitásokat „visszaadja”, vagyis takarékoskodjon a szolgáltatási költségekkel [Armbrust 2009, 1. o.].
A cloud computing mai valóságának és távlati víziójának főszereplői az „információs szupersztrádák” mellé épített hatalmas „informatikai erőművek”, amelyektől a fentebb leírt skálázható formában lehet szolgáltatásokat vásárolni. Közülük több már elkészült, másokat most építenek. Megvalósulásukhoz többféle technológiai innovációra volt szükség.
    Természetesen rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy a hatalmas közmű-adatközpontok nem sokat érnének szélessávú internetes kapcsolatok nélkül. 
    A szükséges rész-innovációk közül az egyik legfontosabb a grid-számítástechnika (grid computing). Fejlesztése – leginkább nagyszabású akadémiai projektek  támogatása céljából – már a kilencvenes évek elején megindult, abból a felismerésből kiindulva, hogy a mindenfelé használt, teljes kiépítésű számítógépek kihasználtsága nagyon kicsi, vagyis hatalmas tömegű kapacitás hever mindenfelé kihasználatlanul. A grid olyan párhuzamos architektúrát jelent, amelyben számítógépek vannak hálózatba („rácsba”) összekapcsolva, amelyek együttesen egyetlen nagy gépként viselkednek. Ezek a gépek akár különböző intézmények, egyének tulajdonában is lehetnek, különböző földrajzi helyeken. A grid-megoldás fontos előnye, hogy miközben a rácsot alkotó gépek közönséges tömegcikkeként olcsón beszerezhetők, együttesen nagy számításigényű feladatok megoldására alkalmasak. A mai kész vagy épülő „informatikai erőművek” hálóba kötött gépek százezreiből állnak.
    Egy másik fontos, a szolgáltatási modellt támogató technikai innováció a virtualizáció, ami az informatikai erőforrások, rendszerelemek absztrakt kezelésére nyújt lehetőséget [Dömölki 2008, 66-67. o.]. A virtualizációs technológiának köszönhetően a gép bizonyos értelemben elválik a hardvertől, absztrakt módon, logikailag jelenik meg. Gyökerei a hetvenes évekig nyúlnak vissza, de mára vált tömegesen és olcsón megvalósíthatóvá. A vállalatok és más intézmények fontos informatikai alkalmazásaikat sokáig külön szervereken futtatták: vettek egy alkalmazást és vásároltak hozzá egy szervert. E szerverek kihasználtsága gyakran a 20%-ot sem érte el. A virtualizációnak köszönhetően a szerverparkok nagysága csökkenthető, a feladatokat jóval kevesebb gépen is meg lehet oldani: a szerver elválik a fizikai géptől, rugalmasan mozgatható logikai egységként működik. Megfelelő technikával akár a személyi számítógépek is virtualizálhatók.
    A virtualizációs technológiát természetesen a cloud computing nagy adatközpontjai is használják . A grid-számítástechnika és a virtualizáció nagyfokú rugalmasságot és skálázhatóságot, dinamikus kapacitáselosztást, terhelésoptimalizálási és mindezek által költségmegtakarítási lehetőségeket kínál számukra, ami versenyképessé teszi a szolgáltatási modelljüket.
    A szolgáltatási szemlélet a modern szoftverfejlesztést is áthatja, sajátos fordista elgondolásokkal kombinálva. Szoftvert írni hosszú és fáradságos munka, hiszen egy összetettebb program sok százezer sorból állhat. Logikusan adódik a következtetés: jó lenne kész, csereszabatos komponensekből, alkatrészekből dolgozni, amelyek egy „szerelőszalagon” állnak majd össze. Napjainkban a szolgáltatások válnak a szoftverek komponensekre való bontásának elsődleges egységeivé. Ha az egyes komponensek nyílt és szabványos kapcsolódási felületekkel rendelkeznek, rugalmasan rakhatók belőlük össze különböző szolgáltatás-kombinációk. Az előbb említett fordi „szerelőszalag” tulajdonképpen egy-egy folyamat , amit egymáshoz kapcsolt szolgáltató szofverkomponensek támogatnak.
    A szolgáltatás-orientált architektúrákra (service oriented architecture, SOA) való áttéréssel, kész webes szolgáltatások „lehívásával” a termelékenység jelentős javulása érhető el. Ez a gazdasági előny egyrészt a vásárolt szolgáltatások felé tolja el az igényeket, másrészt arra motiválja a vállatokat, hogy az általuk saját célra kifejlesztett szolgáltató szoftvermodulokat forgalomba hozzák, szolgáltatási modell keretében értékesítsék. A meghatározott szabványokat használó, szolgáltatás-orientált architektúra fontos eleme a cloud computingnak. 
    A cloud computring terjedését az úgynevezett Web 2.0 jelenség is segítette. Az infokommunikációs piacon consumerization-nak nevezik azt, amikor egyes cégek a technikai innovációikat először nem az üzleti, hanem a fogyasztói piacon igyekeznek bevezetni. Ha a taktika sikeres, az új termékeket vagy szolgáltatást először a magánemberek próbálják ki, majd ők viszik be ezeket a munkahelyekre. Az elmúlt években az emberek saját kezdeményezésre nagy tömegben kezdtek el használni magán- és munkahelyi célokra webes szolgáltatásokat. Az egyik legnépszerűbb ezek közül az internetes keresés, amiben a Google-nak sikerült a legnagyobb piaci részesedést elérnie. A Web 2.0 jelenségcsokorba sok egyéb dolog is tartozik, így például a társasági hálózatépítés (social networkin), a blogolás, a fájlmegosztás, a wikik használata, a kommunikáció és az együttműködés más internetes módjai.
    Témánk szempontjából olyan kollektív tevékenységekről van szó, amelyeket webes szolgáltatások tesznek lehetővé. Hatalmas tömegek szoktak hozzá, hogy az interneten nagyon egyszerű módon praktikus szolgáltatásokat vegyenek igénybe , nem törődve azzal, hogy a szoftver hol, kinek a gépén fut. A vállalatok óvatosabbak, a kockázatokat mérlegelik, de látván az elérhető üzleti hasznot és a tömeges népszerűséget, egyre többen adják be a derekukat és nyitják meg a kapuikat a Web 2.0 előtt [McAfee 2006].
    Everett M. Rogers már többször idézett könyvében az innovációk elfogadásának (diffúziójának) a következő öt befolyásoló tényezőjét mutatja be:
• Relatív előny: milyen előnyöket nyújt az új megoldás a korábbiakkal szemben?
• Kompatibilitás: mennyire illeszkedik az innováció a meglévő értékekhez, a korábban megszerzett tapasztalatokhoz, az alkalmazók igényeihez?
• Komplexitás: mennyire nehéz megtanulni és használni az új terméket?
• Kipróbálhatóság: kipróbálható-e az újdonság könnyen és különösebb kockázatok nélkül?
• Megfigyelhetőség: az alkalmazás, illetve annak következményei láthatóak-e mások számára? [Rogers 2003, 6. fejezet]
Könnyen belátható, hogy a Web 2.0-ás tevékenységek terjedése pozitívan hatott mindegyik felsorolt tényezőre, megkönnyítve, sőt szükségessé téve a webes szolgáltatások innovációjának szervezeti diffúzióját. A webes szolgáltatások, illetve a cloud computing szervezeti (munkahelyi) megjelenésével az emberek azokkal a megoldásokkal találkoznak, amelyeket már megszoktak és megtanultak.
    Hasonló hatása van a kiszervezés népszerűségének is. Az informatikai tevékenységek (pl. szoftverfejlesztés, hálózatfelügyelet) kiszervezése már a kilencvenes években tömegessé vált, majd a 2000. évi válság idején újabb lendületet kapott a költségcsökkentési kényszer miatt. Szerte a nagyvilágban – így hazánkban is – nagy szolgáltató központok születtek, amelyek informatikai és informatikával támogatott szolgáltatásokat nyújtanak. Népszerűek az úgynevezett hosting szolgáltatások is, amikor az alkalmazások egy másik szervezet gépein futnak. A kiszervezésnek kialakultak a rutinjellegű eljárásai, működtetési, menedzselési szabványai. Mindezek a fenti tényezők révén megkönnyítik a cloud computing diffúzióját.
    Krauth Péter felhívja a figyelmet arra, hogy a webes szolgáltatások használata milyen gyorsan terjed a humápolitikai munka (pl. toborzás, bérszámfejtés) területén. A magyarázatot abban látja, hogy egyes jól algoritmizálható tevékenységek kiszervezéséhez a vállalatok már évtizedekkel ezelőtt hozzászoktak [Krauth 2008. 361. o.]. 
    A jelenlegi válság ismét a költségek csökkentésére kényszeríti a vállalatokat és egyéb intézményeket; a cloud computingra sokan úgy tekintenek, mint egy lehetséges költségcsökkentési megoldásra.
    A diffúzió szempontjából természetesen az sem mindegy, hogy mekkora az új modellel piacra lépő cégek ereje. Az innováció lehetőségeket nyit meg a kicsik és az új belépők előtt – a cloud computing esetében is így áll a helyzet. A lehetőségekre azonban már felfigyeltek a nagyok is. Hatalmas informatikai közművek felépítése csak nagy és gazdag cégek vállalkozhatnak, a beruházók között ott látjuk például a Microsoftot, a Google-t, az Amazont. A webes szolgáltatásokkal való megjelenés a korábbi „dobozolt” modellt használó szoftvercégeknél sajátos stratégiai „kannibalizációs” problémákat vet fel (az új üzleti modell „felfalhatja” a régit), de ennek ellenére az új modellel – egyelőre váltakozó intenzitással és sikerrel – többen kísérleteznek, köztük például az SAP és az Oracle.
    A szolgáltatók több tényező motiválhatja. A legfontosabb ezek közül a tömegszerűséggel járó gazdaságosság, ami több forrásból ered: a virtualizációs technikát használó adatközpontokban alacsonyabbak lehetnek a fajlagos költségek, komplex szoftverek kifejlesztésének hatalmas költségeit több felhasználó között lehet szétteríteni, jobban ki lehet használni a saját célra épített számítógépes infrastruktúrát. Egy másik fontos ösztönző az új belépőkkel szembeni védekezés, a versenytársak megelőzése, a piaci részesedés megőrzése.
    Ebben a szakaszban a cloud computing innovációs fejlődési történetét vázoltuk fel, a végén kiemelve a jelenleg érvényesülő technikai és piaci hajtóerőket. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az új modell ma valóságos alternatívát kínál a régivel szemben. Vizsgáljuk meg most az átállás kérdését a felhasználók szemszögéből is!

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.