Chandler

Egy nappal a szombati outsourcing kurzus előtt egy diát még hozzátettem a sorhoz. Alfred Chandler fényképe és a The Visible Hand címlapja van rajta, valamint egy rövid idézet a The Economist friss számából, ami lényegében ezt üzeni: ha meg akarjuk érteni, ma miért bomlanak szét a vállalatok, legjobb, ha tisztázzuk, hogy korábban miért integrálódtak, és miért akartak szinte mindent maguk csinálni. Mikor korábban? Hát abban a korban, amelyikkel Chandler több könyve is foglalkozik: a múlt század első évtizedeiben.

Chandler pár hete halt meg, nyolcvannyolc éves korában. A Harvard professzora volt, történész, a nagyvállalatok, a „big business” krónikása. A fentebb említett könyve címében szereplő  látható kéz a menedzsereké, az ipari kapitányoké. Azoké, akik a modern Amerika nagyvállalatait létrehozták, sikeressé tették. Ezek a szervetek sok mindent túléltek, jó részük most is itt van közöttünk. Magukba integráltak, vezetői uralom alá vontak egy csomó olyan tranzakciót, amelyeket korábban a piac, a láthatatlan kéz vezérelt. 

Chandler – tudomásom szerint – nem alkotott nagy teóriákat: azt írta meg, amit látott. Az első könyv, amit még egyetemista koromban olvastam tőle, egyszerű tételt állított fel: a szervezeti struktúrának a stratégiát kell követnie, a stratégia csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő szervezet van hozzá. De nem ez volt az igazán érdekes benne, hanem a „mese”, a General Motors és más óriások felépítésének gondosan kidolgozott története. Ebből tanulhatta meg az ember, hogyan működnek ezek az üzleti elefántok, mitől tudnak rugalmasak maradni, mi a logikája a működésüknek, mi adta a multidivizionális szervezeti forma sok évtizedes életképességét.

Vajon a mai korban valóban leépülnek, szétbomlanak ezek az integrált óriások? Na pont ezért a kérdésért tettem be Chandlert az outsourcing-diasorba.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.