Celeb

Nem vagyok Michael Jackson rajongó, de azt természetesen tudom, hogy pár napja meghalt, viszonylag fiatalon, egy nagyszabású visszatérési akció előtt. Az újságok tele vannak megemlékezésekkel. A minap egy amerikai napilapban futottam át egyet. Van benne egy gondolat, amin elrágódtam egy kicsit.

Jackson volt az utolsó mohikán – állítja a szerzője. A régi típusú sztárok utolsó mohikánja. A „régi típusú sztár” valóban tud valamit (Jackson például énekelni, táncolni, közönséget hiszterizálni), és varázslat lengi körül. Hogy pontosan milyen varázslat, azt nem lehet tudni, de kétségtelenül körüllengi. Ez a sztártípus kihalóban van, talán még egyes rezervátumokban akad belőlük néhány példány, és íme, most eggyel kevesebben maradtak.

Ma is vannak sztárok, de ezek mások – folytatja az emlékező -; tulajdonképpen nem is sztárok, hanem úgynevezett celebek. Nem azért ismertek, mert tényleg tudnak valamit, és nincs se varázslat se körüllengés. Ez így valószínűleg igaz, de nem e miatt ragadtam billentyűzetet. Ami megfogott: az a gondolta, hogy mindez tulajdonképpen a technológiai fejlődés következménye. Eleme egy nagyszabású gazdasági-társadalmi alkalmazkodási folyamatnak. Helye lehet egy ilyen tárgyú ambiciózus tanulmányban.

A technika átalakítja a médiát. A média átalakítja a sztárkultuszt. Másokból lesznek sztárok, másképpen születnek sztárok, más okból lesznek sztárok, mint a korábbi időszakban. Ezt így érdekes átgondolni. Márianak van egy rövid írása, amiben egy újságcikk alapján arról elmélkedik, hogy a magánéletéről a sajtóban nyilatkozó pápa pápa ugyan, de már nem “az” a pápa. Mára ez az átalakulás tömegessé vált.                

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.