CIO

Ha már belekezdtünk, maradjunk még egy kicsit az előző téma peremvidékén. Chris Andersonnak  – igen, a Long Tail-es Andersonnak – van egy érdekes blogbejegyzése (2007. február 27.). Who needs a CIO?, azaz Kinek van szüksége informatikai vezetőre? a címe, amire felfigyel az ember.

Anderson ellátogatott a CIO magazin rendes éves konferenciájára, ahol rengeteg CIO-val találkozott, például egyetemi informatikai vezetőkkel is. A blogjában azt írja, hogy ez a kör most ütközik az Y vagy más néven „millenials” generációval. Olyan gyerekek mennek be az egyetemre, akikben túlteng az önbizalom, önnön fontosságuk érzete, akik az interneten nőttek fel, webes alkalmazásokat használnak mindenre, nem szoktak hozzá, hogy bárki is beleszóljon abba, hogy min és hogyan leveleznek, mit osztanak meg és kivel, távmunkás megoldásokat várnak el a munkahelyi és a magánéletük kiegyensúlyozásához, habozás nélkül megkerülik a szabályokat és korlátokat, önállóságot akarnak és lehetőleg azonnal valamilyen főnöki posztot. Ők az egyetemen találkoznak az első informatikai részleggel, az első informatikai vezetővel, akik megpróbálják őket korlátok közé szorítani, ami persze nem teszik az Y-osoknak.

Anderson szerint ez az ütközés példaértékű, sok vállalati CIO is erre számíthat, egész pontosan arra, hogy ha nem vigyáznak, nehezéknek tekintik majd őket, afféle csősznek vagy gondnoknak, aki állandóan szigorú próbál lenni, aki mindent szabályozni akar, és akit éppen ezért virtus lesz kijátszani, megkerülni, ami egyébként egyre könnyebb lesz. Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy nem. Az mindenestre tény, hogy az informatikai mondavilágban két szélsőséges CIO-kép rajzolódik ki.

Az egyik szerint a CIO a vállalat innovációs bajnoka, modern ember, aki a technológiában mindig a többiek előtt jár, új utakat nyit, húzza maga után a többieket, ott ül az istenek asztalánál, közvetlenül a CEO mellett, sőt, az sem kizárt, hogy ő a vezéri szék várományosa, elvégre minden digitalizálódik és elektronizálódik.

A másik kép CIO-ja amolyan informatikai gondnok, biztonságra, stabilitásra törekvő IT-házmester, akinek az a dolga, hogy állandóan égjen az IT-villany, ne legyen áramkimaradás, reggel minden gép és minden alkalmazás elinduljon, de ettől senki sincs már különösebben meghatva, legfeljebb akkor háborodik fel, ha valami mégse stimmel, és különben is, minek az a sok belső szabály, korlát meg házi rendszer, amikor a hálón milliószám vannak könnyen elérhető és használható szolgáltatások; minek az emberek kezét megkötni, és egyáltalán miért fizetjük ezt a nagy IT költséget.

E két kép itt lebeg a levegőben, vetélkednek egymással, az ember mindkettővel találkozik.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.