Buborék

Iskolai kollegám, Komáromi György új könyvét olvasgattam tegnap este. „Anatomy of Stock Market Bubbles” a címe. Külön érdekessége, hogy Indiában adták ki, ICFAI University Press, Hyderabad van beleírva. Az ICFAI név bizonyára sokak számára ismerősen cseng, rengeteg esettanulmányt írnak ugyanis, aki barangol egy kicsit az ECCH katalógusában, az számtalanszor beléjük botlik.

A „bubble” (buborék, légömb, lufi) szó mostanában fölöttébb népszerű a gazdasági irodalomban. A legtöbben az internetes (dotcom) lufira gondolnak, de emlékeim szerint az elmúlt években másokat is emlegettek, például ezüst-lufit, prágai lakás-lufit, Sri Lanka-i ingatlan-lufit, oroszországi részvény-lufit, ázsiai befektetési-lufit.

A „bubble” szó nem hangzik valami tudományosan, de csak addig, amíg valaki bele nem ássa magát a jelenségbe, és nem kezd el olyan könyveket olvasni, mint például most a Gyurié. Ő rögtön az elején felvonultatja az idevágó tudományos arzenált: matematikai modellek, részvények értékelése, a hatékony piacok elmélete, viselkedési pénzügytudomány, és persze a nagy nevek: Keynes, Kindleberger, a hálózatkutató Barabási és mások. A perspektívának szélesnek kell lennie, a buborék-jelenség sokakat érdekel különböző tudományágakból. Tényleg, van itt matematika, van pszichológia, van szociálpszichológia, van hálózattudomány és persze közgazdaságtan meg pénzügy, hogy ki ne felejtsem őket. Ez nem csoda, ha belegondolunk, hogy minden látszat ellenére a befektetők ugyanúgy emberek, mint bárki más, adott esetekben tehát ugyanúgy elgyengülnek, megrészegednek, nyájat követnek, lemmingekként viselkednek, mint embertársaik.

Itt vannak persze a könyvben a klasszikus példák is, a holland tulipánláztól az internetes léggömbig. Gyuri, pénzügyesként, természetesen a tőzsdére koncentrál, kifejtve a véleményét arról, hogy ott mi a lufi és mi nem az. Fontos tanulság: lufik voltak, lufik vannak, és minden bizonnyal lesznek is.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.