Bondology

Film: Casino Royale. Mint köztudott, ez a legújabb Bond film. James Bond. Alapjában véve jó film. Az ember nyilván nem azért megy be rá, hogy a legújabb filozófiai áramlatokkal ismerkedjen, az elidegenedés új jelenségeit tanulmányozza, vagy égető társadalmi problémák elemzésével nyugtassa meg a lelkiismeretét. Akciót, üldözést, lövöldözést akar látni. Az pedig van bőven, egy percig sem unatkoztunk.

Ennyi. Bejegyzés vége.

Azaz dehogy vége. Van itt egy bökkenő. Ez egy Bond-film, de ez a Bond már nem az a Bond. Mert Bondok eddig is voltak. Voltak jó Bondok és voltak rossz Bondok. Az utóbbiakról nem akarok szót ejteni, szerencsére csak egy-egy alkalommal bukkantak fel, borítsa őket a feledés fátyla.

De voltak jó Bondok. Név szerint Connery, Moore (magyar hangja Láng József) és Brosnan. Mindannyiuknak volt egy közös tulajdonsága: arisztokraták voltak. Nem egyforma arisztokraták, de azok. Connery „nemes” arisztokrata volt, a szó igazi értelmében, különösen amikor öregedni kezdett. ( A szerintem legjobb Bond filmben Brandauer volt az ellenfele és Bassinger volt a Nő. Nem semmi.) Úgy nézett ki, mint aki kijött ősi skót kastélyából egy kicsit kémkedni, mert a haza azt kívánta. Moore és Brosnan is arisztokraták voltak, de a playboy vérvonalból, egy késhegynyi ütődöttséggel, ami e szerepkörben elengedhetetlen tartozék.

Szóval ők hárman nem voltak egyformák, de valamennyien arisztokraták voltak. A legfelsőbb körökből származtak, őseik is arisztokraták voltak már vagy ezer éve. Nem tenyésztett, nem felkapaszkodott arisztokraták, hanem született arisztokraták. Az anyatejjel szívták magukba a modort és az eleganciát. Műveltek voltak, természetesen műveltek, nem görcsösen, robotosan műveltek. Családjaik talán gazdagok voltak, talán nem – nem ez a lényeg. Tudtak viselkedni. Egy pillanatra sem feledkeztek meg a jó modorról. Tudtak verekedni, de inkább az eszüket használták.

A humoruk finom volt és természetes. Azért itták rázva és nem keverve, mert érezték a különbséget. A lelkükkel érezték. Tudták, hogy ha az ember már ehhez sem tartja magát, bármi megtörténhet ezen a világon. Mert ugyebár egyébként fejjel lefelé lógva száguldunk a jeges űrben egy kihűlőben lévő sárgolyón. Szóval vigyázni kell a formákra.

Ők hárman tehát arisztokraták voltak. Képességeiket a haza szolgálatába állították, nyilván józan megfontolásból, és egyébként is minden normális arisztokrata családban kell lenni katonának, miniszternek vagy éppen titkosügynöknek is, az utóbbi esetben nyilván elit ügynöknek. Az ember vigyázzon arra a világra, ahol arisztokratáskodik. Arisztokraták voltak. Jól állt nekik a szmoking. A lelkükön, a modorukon is szmokingot viseltek, este a tévé előtt sem húztak mackónadrágot.

Az új Bondnak, Craignak nem áll jól a szmoking, nem is viseli tisztességesen, és nem is szereti. Én mindig attól féltem, hogy valahol megreped rajta, és előbukkan valami tetoválás: „Szeretlek Jane!”, „Bűn az élet” vagy valami ilyesmi. Craig kigyúrt ember. Trikóban, farmerban, gatyában jobban néz ki. Azért néz ki jobban, mert az a természetes közege. Craig Bondja nem arisztokrata. Alulról jön. (Ezt a Nő kis is fejti neki, hipotézisek formájában.) Nincs családja, vagy ha mégis, nem arisztokrata. Liverpool külváros, esetleg East End. Talán árva, lelencházban nevelkedett, olyan helyen, ahol verekedősnek és erőszakosnak kell lenni.

Tehetséges volt, beadták valamilyen katonai iskolába. Ott felfigyeltek rá. Nappal az agyát mosták, este az izmait gyúrták. Keményen nevelték, és mivel okos volt, ő is tudta, hogy ez az egyetlen esélye. Az állam volt az apja. A Szolgálat. Janicsárnak nevelték. Ez van, ebből kell dolgozni. Van esze, vannak érzelmei, van önérzete, de ezeket megtanulta elfojtani. M-ben sosemvolt anyját keresi, de ezt magának sem vallja be. Megfelelni, megfelelni.

Még nincs teljesen kész, még ki kell állnia néhány próbát, beavatási szertartást. Arisztokrata ügynökök, elegáns kémek, úri bolondok közé még nem lehet beengedni: azonnal észrevennék, hogy nem közéjük való, hogy nem volt francia nevelőnője, hogy nem úgy ül a lovon, mint aki lóháton született. Maradnak ellenfélnek a szimpla terroristák és a közönséges tolvajok. Most nincs szó űrállomásról, atombombáról, csúcstechnológiai világuralmi projektekről, csak vérről és pénzről, magukat hülyének tettető bankárokról. Durva cselek, durva verekedés, durva beszéd.

Bond kaviárt rendel pezsgővel, de szívesebben enne paprikáscsirkét galuskával és uborkasalátával, már ha az angol konyha egyáltalán ismerne ilyesmit. Vodka-tonik helyett inkább kóser szilvát inna, de olyan talán nincs is abban a flancos kaszinóban. Otthon egy szekrényben még ott a makkos cipő. Feszeng az úri társaságban.

Más ügynök egy más világnak. Van ebben koncepció? Igen, van. És mi lesz mindebből? Azt majd meglátjuk. Adjunk neki esélyt.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.