Bond

Film: A kvantum csendje, vagy A Kvantum csendje, attól függően, hogy melyik műsort nézem.

Egy korábbi blogbejegyzésben, az előző rész kapcsán már kifejtettem, hogy ez a Bond már nem az a Bond. Nem arisztokrata, elvesztette a humorát. Nem kastélyból jött, hanem az utcáról. Szeme egy kóbor kutyáé: kiégett, fáradt, éhes, gyanakvó. Posztmodern lett. Nevelést nem kapott, csak kiképzést és idomítást. Zacskóból ebédel, ünnepnapokon gyorsbüfében. Nem jár a klubba, borongós délutánonként nem a Times-ot olvassa, hanem valami képregényt, legjobb esetben valamilyen brazil író álirodalmi globális bestsellerét. Trikóban nyomkodja a távirányító gombját. Oda csapódik, ahol befogadják. Tele van indulattal, alig tudja fegyelmezni magát. Hol agresszív, hol érzelgős. Csapzott, inge koszos, vérző orrát kézzel törli.

Egyedül van. Gazdái közérdekre hivatkozva gengszterekkel szövetkeznek. Ellenfelei minden hatalmuk ellenére jelentéktelen figurák. Semmi űrprogram, semmi fantázia, semmi elegancia. Nyers erőszak. Ők is posztmodernek lettek. Zöld celofánba csomagolnak gátlástalan üzleti érdeket. Egyszerűen el akarják zárni a vízcsapot. Buták ahhoz, hogy megtalálják Bond igazi gyengéjét.

A nők? A nők is posztmodernek. Hol van már Ursula, hol van Kim, hol van Halle? Semmi flört, évődés, udvarlás, hódítás. Mint akik most léptek ki valamilyen sztárkereső műsorból és indulnak a plasztikai sebészhez. Jönnek, mennek eltűnnek. Dekoratívak, de nem érdemes emlékezni rájuk.

A technika is posztmodern: kiveszett belőle a humor, nincs kikacsintás, nincs Q.

A filmnek van egy gyengéje, ami a Bond-műfajban megbocsáthatatlan: unalmas. A verekedések agresszivitása rossz Tom Cruise-filmeket idéz. „El se mentem” – mondja a végén Bond M-nek. Pedig elment. Mit jelent ez az odavetett mondat? Talán azt, hogy visszajön?    

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.