Bodrogi

A véletlen úgy hozta, hogy a hét végén kétszer is láttam színpadon Bodrogi Gyulát. Szombaton a Játék a kastélyban-t néztük meg a József Attilában, vasárnap Az ügynök halálá-t a Tháliában.

Bodrogit a József Attilában láttam élőben először, valami vidám zenés darabban, amiből csak annyira emlékeszem, hogy az egyik dal refrénje így kezdődött: „Mert Párizsban sok az ilyen…” A színház akkor a világ végén volt, a Nyugatitól kellett oda kivillamosozni, de én szívesen jártam oda, szerettem a társulatot, időnként pedig egészen nagy színészeket is lehetett ott látni, akik, gondolom, száműzetésben vagy fél-száműzetésben töltötték ott a napjaikat.

Akkoriban többnyire vidám darabok mentek az angyalföldi színházban (Bodrogira leginkább a Két úr szolgájá-ban emlékszem), de néha felbukkantak komorabbak is, egyszer például előadtak egy szovjet drámát egy magas rangú delegáció tiszteletére. Jekatyerina Furceva miniszterasszony valahol elöl ült, én valahol hátul. A darab furcsaságát az adta, hogy Leninről szólt, de maga Lenin nem jelent meg benne, sebesülten feküdt, a színpadon a párt vezetőit láthattuk, amint izgulnak értre az előszobában. De emlékszem másra is, például Agatha Christie egyik krimijére, amiben Gobbi Hilda játszotta Miss Marple-t, a gyilkos pedig Bujtor István volt, aki Sólyom Ildikóval tett el valakit láb alól, fondorlatos módon.  

Azt, hogy Bodrogi mekkora színész, jóval később, a Szerencsés Dániel-ből értettem meg igazán. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.