Board

Tegnap egy egyetemi tanévnyitó értekezleten egyebek között meghallgattam egy tájékoztatót az egyetemek vezetésének új rendjéről, jelesül az igazgató tanácsok szerepéről, amit az a törvényjavaslat foglal össze, amiről még nem volt végső döntés, de talán majd valamikor lesz. Aki ezt megalkotta, nyilván a részvénytársaságok igazgató tanácsait vette mintául. Ha így áll a helyzet, fel kell tenni a kérdést, mennyire hatékonyak és eredményesek ezek a vállalati igazgató tanácsok. Rengeteg vitára, érvekre és ellenérvekre, felmérésekre és ellenfelmérésekre emlékszem ezzel kapcsolatban. Nem ártana ezeket tanulmányozni, mert sok érdekes tanulság adódik belőlük.

A nyulcvanas években például cikkek és tanulmányok tömegei foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Egy munka kapcsán magam is olvastam belőlük vagy két-három tucatot. Ezekből több dolgot is leszűrtem. Például ezt: nem az a fontos, hogy mit kellene csinálniuk a tanácsoknak, hanem hogy ténylegesen mit csinálnak, iletve helyzetüknél, adottságuknál fogva mit tudnak csinálni. Egy sor felmérés mutatta például, hogy egy átlagos amerikai igazgató tanács csak ritkán ülésezik, akkor is csak röviden, és mivel kénytelen a vezetőktől kapott információkkal és döntéselőkészítő anyagokkal dolgozni, nem sok vizet zavar. A szerepe inkább egy vészcsengőéhez hasonlítható: akkor lép közbe, ha baj van, ha ezt észreveszi egyáltalán, amire számos ellenpélda van. A közbelépése többnyire kimerül abban, hogy kicsrélik a vezetőket. Reformelképzelés számos született, de a kérdés és a probléma ma is a levegőben van.

Úgy gondolom, egy egyetem irányítása bonyolultabb feladat egy hasonló méretű vállalaténál, a jó döntésekhez feltétlenül szükséges a helyzet és az emberek alapos, mondhatni “intim” ismerete, egy rossz döntéssel pedig óriási károkat lehet okozni. Szóval őszintén kíváncsi vagyok, mi lesz.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.