Blogolásról blogosokkal

Tegnap este közönség előtti beszélgetés a blogok szerepéről a Business Class szervezésében. Vendégek kint az asztalnál: Novák Péter, Dobó Mátyás, Pintér Róbert, Pécsi Ferenc és jómagam. Közös elmélkedés arról, lehet-e blogokkal értelmesen és eredményesen kommunikálni, van-e szerepük a marketingben, kell-e velük foglalkozni, mit fognak megváltoztatni, vagy ha a legelején kezdjük, mi is a blog tulajdonképpen.

Tényleg, mi is a blog tulajdonképpen? A blog az, amit csinálsz belőle. A blog annyira érdekes, amennyire te, az írója érdekes vagy. A blog technikai szempontból csak egy lehetőség: lehetőség arra, hogy gyorsan és könnyen kipakolj valamit a Hálóra, szerencsés esetben a világ bármely pontjáról, ahol van internet. Ha már kipakoltad, a bejegyzés elkezdi élni a saját életét: vagy elolvassák vagy nem, vagy reagálnak rá vagy nem, vagy történik valami vagy nem. Mert néha történik. Mindenkinek van néhány története arról, hogy egy blogbejegyzésből világszenzáció lett, országos botrány, bukott választás, szalagcím a The Washington Postban, visszavont termék, nyilvános bocsánatkérdés, mennybemenetel vagy ilyesmi. A probléma csak az, hogy minden ilyen mellé van húszmillió olyan, amiből viszont nem lett semmi. Miért pont az vált ki a húszmillióból? Sokak elevenébe talált? Nagyon agyafúrt volt? Vagy éppen ellenkezőleg, nagyon primitív? Azért, mert mindenki megértette? Vagy azért, mert senki sem értette meg igazán? A szerencsén múlott vagy más szálakat is megmozgattak érte? Hálózati hatás, hólabda effektus, a káoszelmélet pillangója meglebbentette a szárnyát?

Sok itt a bizonytalanság. Ami biztos: nagyon sok blog van, elképesztően sok, és az elmúlt néhány hónapban a blogolásról sokan írtak a legjobb lapokban. Nem véletlenül, nem azért, mert más hír éppen nem volt, és ilyenkor jön a kétfejű borjú meg a blog. A blogolás ugyanis tünet, tünete egy érdekes jelenségnek, a média- és tartalomipar megváltozásának. Valamikor azt hittük, hogy ez a változás sokkal gyorsabb lesz. Ma már tisztábban látjuk, hogy a változás lassú, a szokásainkat, az intézményeinket nehezen adjuk fel. Lassú, de folyamatos és hosszú távon mélyre ható, mindenféle anyagi és nem anyagi következményekkel.

A publikálás, a köz előtt való megjelenés valaha meghatározott csatornákon folyt, meghatározott rendben, meghatározott körökben. Ma mindenki publikálhat, jegyzetfüzetének lapjait globális faliújságokra, elektronikus tacepaókra tűzheti ki. Aki pedig tájékozódni, olvasni, szórakozni akar, milliónyi forrásból válogathat. Ha szakszerűen akarnék fogalmazni, azt mondanám: bomladozni kezd a tartalom- és a médiaipar értéklánca, és ha egy értéklánc bomladozni kezd, akkor az egyes szemeiben megváltoznak a jövedelemszerzési lehetőségek és az alkupozíciók. Lassan, de biztosan. A blogok is ezt az értékláncot bomlasztják, hogy milyen sikerrel, az majd kiderül. A blog, más eszközökhöz hasonlóan, lehetővé teszi, hogy a tartalom ősforrása, a szerző, a közvetítők megkerülésével közvetlenül találkozzon a maga közönségével. Mert csata folyik itt kérem szépen, háború a figyelemért és azért a pénzért, amit a végfelhasználó önt be a rendszerbe, és ami aztán szépen végigcsordogál a láncon, és nem mindegy, melyik láncszemben marad több belőle. Ezért van az, hogy a blogolás nem csupán hobbi, ezért foglalkoznak vele komoly gazdasági lapok. Terjedésének gazdasági, stratégiai következményei vannak, pontosabban lehetnek, mert hogy tényleg lesz-e azt még nem tudjuk megmondani.

Marketing eszköz a blog? Az is lehet, mint bármi, ami figyelmet kelt. Egy marketing eszköz a sok közül. Hatékony lehet az egyik helyen, és teljesen felesleges a másikon. A globális gazdaságban a reklámkiadások elképzelhetetlen nagyságú összeget tesznek ki. Ezért a pénzért is csata folyik. A reklámhoz közvetítő, médium kell. A reklámosok tudják, hiszen minden statisztika ezt mutatja, hogy a hagyományos médiumok (nyomtatott sajtó, közvetített tévé) teret veszítenek, vagyis egyre több pénzt kell átirányítaniuk az online médiára. A blogok pedig ide tartoznak. Reklámozási szempontból ugyanúgy kell gondolkodni róluk, mint más közvetítőkről, de közben persze figyelembe kell venni az egyedi sajátosságaikat és lehetőségeiket is. Erről valószínűleg még sokszor és sokat fogunk beszélni. De most abbahagyom, mert egy blogba nem illik ilyen hosszú bejegyzéseket írni, és különben is, ideje főzni egy teát.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.