Big Apple

Egyetemi hallgatók társaságában töltöttem a tegnap estét. Egy kis, mindössze négyfős csapatról van szó. Egy nemzetközi pályázaton indultak, ahol egy új vállalkozás üzleti tervének elkészítése a feladat. A helyzetet bonyolítja, hogy a kiírás szerint a céget New Yorkban kellene elindítani, az ottani üzleti vérkeringésbe kellene bekapcsolódnia.

A csapat átjutott az első szűrésen, vagyis a bírálók a koncepciót elfogadták. Most a második fázisban a részletes üzleti terv összeállítása a feladat. Bár a sikeres tervek akár meg is valósulhatnak, az iskola szempontjából ez alapjában véve egy remek tapasztalati tanulási lehetőség egyrészt a vállalkozásokról és üzleti tervekről, másrészt a csapatban való ténykedésről, a néha meglepő intenzitással felbukkanó csoportdinamikai jelenségekről és azok kezeléséről. Az én feladatom tanácsadói jellegű: a projektért a csapat a felelős, én ötleteket adok, véleményezek és kritizálok.

A hallgatók olyan koncepciót dolgoztak ki, amelyben fontos szerepe van az informatikának: a vállalkozás sajátos hibridje lenne webes és hagyományos szolgáltatásoknak. Elkészültek az első pénzügyi számítások is. Ezekből látszik, hogy a működőképességhez mennyivel kellene beszállnia egy üzleti angyalnak.

A tegnapi megbeszélés során felmerült a kérdés, hogy a kiírásnak megfelelően megcélzott helyszínen, vagyis Amerikában milyen most az „angyalok” hangulata. A csapat figyelmét felhívtam egy, a Business Week október 5-i számában megjelent cikkre, ami pont ezzel a témával foglalkozik. A hangvétele optimista: a kockázati tőke befektetések növekednek, a befektetők új lehetőségekre várnak, innovatív ötletekre a modern iparágakból, köztük az információs technológiából. A kockázatvállalási kedv visszatérőben van – jelenti az újság. Élénkül az érdeklődés a tőzsdére menetel iránt, felvásárlási, összeolvadási akciók indultak el, szárnyra kaptak az angyalok.       

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.