Beteg a nagy kan!

Sok oka lehet annak, miért olvas el az ember egy könyvet, miért pont azt, és miért pont akkor. Pár napja találtam egy interjút a hatvanadik születésnapját ünneplő Cserhalmi Györggyel. Megtudtam belőle, hogy mostanában Debrecenben játszik, Csörgheő Csulit alakítja az Úri muriban. Én láttak egy Úri murit Debrecenben sok-sok évvel ezelőtt. Néhány jelenetére emlékszem is, például arra, hogy “Beteg a nagy kan!”, meg persze az utolsóra, amikor kigyullad a pajta teteje.

Ennyi elég volt ahhoz, hogy a tekintetem megakadjon egy Móricz-köteten, amiben benne van a regény a színpadi változattal együtt. Móriczot egyébként nem mindig szeretem, nemrég például a Míg új a szerelmet egyszerűen félbehagytam, annyira rossznak találtam. Máskor viszont nagyon tetszik, különösen a rövidebb munkái, vagy a hosszabbak egyes részletei. Az Úri muri tetszett gyerekként a debreceni Csokonai Színházban (nem sokat érthettem belőle, de nyilván szórakoztatónak találtam a rántotta-jelenetet, a “Beteg a nagy kan!”-t, meg a pajta égését), és tetszett most is, könyvből olvasva.

Tetszett egyebek között azért, mert van benne valami talányos, ami tág teret hagy a gondolkodásnak és az értelmezésnek. A dráma végén, mint tudjuk, a főhős, Szakhmáry Zoltán főbe lövi magát. De ki ez a Szakhmáry Zoltán? És ki az ő elveszejtője, tettének okozója, mi az ő indítéka, mi vagy ki adja a kezébe a pisztolyt? (A regényben puskát, színpadon viszont puskával dolgozni körülményes, pláne ha nyilvános öngyilkosságról van szó.) Talán Csuli és a mulatós, maradi úri világ, a magyar ugar? Vagy inkább Zoltán felesége, Rhédey Eszter? De ki ez a Rhédey Eszter? Szigorú, józan, racionális nő? Féltékeny, korlátolt asszony, aki szereti Zoltánt, annyira szereti, hogy a szárnyait is levágja, nehogy repülni tudjon? Vagy talán önnön tehetségtelenségével kell szembenéznie Szakhmáry Zoltánnak, hiszen eddigi élete tulajdonképpen kudarcok sorozata? Álmodni tud, de teremteni nem?

…És vajon mi segíthetne rajta? Visszatérni a józan feleséghez, lemondani az álmokról, csak addig nyújtózni, amíg a takaró ér, soha nem kívánni nagyobbat? Vagy új élet Rozikával? De ki ez a Rozika? Ártatlan, tudatlan, naiv, érzelmes falusi lány, vagy az élet által számítóvá, önnön érdekeit néző ügyes színésszé nevelt koravén, kitartót kereső nő? Mindenki lehet ez is, lehet az is, lehet több minden egyszerre – és pont ez a jó benne.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.