Beérik

Még mindig a felhalmozódott újságokat böngészem. A The Economist július 28-i számában van egy cikk a globális outsourcing-iparágról. Legfontosabb álltása: az iparág az érettség (maturity) fázisába érkezett, és ez igaz a más országokba történő, úgynevezett off-shore kiszervezésre is.

Az érettségnek jellegzetes tünetei vannak és bizonyos változásokkal jár. A cikk a következő jelenségekre utal:

(1) Az iparág növekedése lassul. Ez derül ki például a TPI tanácsadó cég rendszeresen publikált iparági statisztikáiból. Más kérdés, hogy a számok megbízhatóságát, pontosságát többen megkérdőjelezik. (Ez a mérési bizonytalanság általában is jellemzi a kiszervezési ipart.)

(2) A tevékenységek áramlása többirányúvá vált, már nem csak arról van szó, hogy a drága országok kiszerveznek az olcsókba. Az outsourcing kezd egyre jobban átfedni a „global sourcing”-nak nevezett gyakorlattal. A fejlett (drága) országok vállalatai leánycégeket, központokat nyitnak a feltörekvő (olcsóbb) világ országaiban, az utóbbiak vállalkozói pedig egyre markánsabban jelennek meg az előbbiekben. Az indiai Wipro külföldön dolgozó alkalmazottainak aránya a cég vezetői szerint jelenlegi 10%-ról rövidesen egyharmadra emelkedik. Első amerikai szoftverfejlesztő (tehát nem csupán kereskedelmi vagy projektvezetési célú) központjukat valószínűleg Atlantában nyitják meg.

(3) Az előző pontban említettek azt is jelzik, hogy az iparág szolgáltatói oldalról is globalizálódik.

(4) A kiszervezési akcióknál a költségmegtakarítás még változatlanul fontos szempont, de egyre nagyobb szerepe van a minőségnek és a teljesítménynek. A The Economist szakszerűen így fogalmaz: a „bérköltség-arbitrázs” szerepe csökken, az „intellektuális arbitrázs”-é nő. Nemcsak az a kérdés, hogy a másik mennyivel olcsóbb nálad, hanem az is, hogy miben és mennyivel okosabb, tapasztaltabb, felkészültebb.

(5) Mivel a növekedés üteme csökken, a kínálati oldal pedig tele van nehézsúlyú játékosokkal, a szolgáltatóknak egyre többet kell dolgozniuk a profitért. Az árverseny éleződik, a nyereséghányadok zsugorodnak. (Outsourcing előadásokon előszeretettel szoktam használni azt a pénzügyi táblázatot, ami az Infosys nyereséghányadának fokozatos csökkenését mutatja. Izgulni azért nem kell, az a maradék hányad még mindig elég nagy.) 

(6) Az árversenyre a vállalatok olcsóbb források keresésévvel is reagálnak. Ennek többféle módja van, például a munka áttelepítése még olcsóbb országokba, dráguló városokból távolabbi falvakba.

(7) A nagyobb, erősebb, szakmai szempontból felkészültebb cégek az árakra nehezedő nyomást igényesebb, értékesebb, kifinomultabb szolgáltatások – biotechnológiai tesztek, mérnöki munkák, gyógyszeripari kutatások stb. – nyújtásával is igyekeznek kivédeni az árverseny hatását. Az értékláncon még magasabbra kell kapaszkodni a biztonságos profit érdekében. A különlegességre való törekvés az érett iparágak jellegzetes megkülönböztetési stratégiája.

(8) Különleges szolgáltatásokat az tud nyújtani, aki jól ismeri a megbízó (azaz a kiszervező) iparágát, tevékenységeit. Az erősebb szolgáltatók palettáján ezért egyre több teret kap a tanácsadás, ami azt is jelzi, hogy a „szállítói” kapcsolatok egy része az értéklánc tetején partneri, szövetségesi viszonnyá válik.

(9) A kiszervezői-szolgáltatói viszony változását a minőségi teljesítménymutatók szerepének erősödése is mutatja.

(10) Változnak az árképzési modellek is. A tradicionális módszer a bérköltséghez számolt nyereség, vagy a szolgáltatásért adott fix ár. A figyelem azonban kezd az eredménymegosztásos modell felé fordulni: kiszervező és szolgáltató meghatározott arányban részesedik a teljesítménynövelés hasznából. Ez megerősíti a partneri viszonyról mondottakat is.

A The Economist hivatkozott cikkéből tehát ezeket tudtam leszűrni az outsourcing iparág beérésének jeleiként. Ezt a témát egyébként érdemes lenne megírni egy hosszabb szakcikkben is, lehet, hogy neki is látok majd az őszi szezon beindulásakor. A felsoroltakat további jelenségekkel kellene kiegészíteni, hiszen az iparág érettségének témáját aligha merítik ki. Meg kellene nézni például, milyen tömegben alakulnak friss, induló vállalkozások: számuk csökkenése a beérés fontos jele lehet. Górcső alá kellene venni a tőzsdei árfolyamokat. Meg kellene vizsgálni a márkázás szerepét: az érett iparágakban folyó verseny sok esetben a márkák harcát jelenti. Aztán itt van a szabványosodás, meg a domináns üzleti modell („global delivery” à la Infosys?) kialakulása.

Arról sem lehet megfeledkezni, hogy az érettség csak az egyik fázisa az iparági életciklusnak, szükség van tehát egy megfelelő életciklus-modellre is. Az iparágak evolúciójával foglalkozó Anita McGahan (Boston University) szerint több ilyen van, a különbségeket az iparágra jellemző változások sajátosságai (ebből a szempontból négy jellegzetes változástípust különböztet meg) adják. Egy szakcikkhez nyilván az állítások gondos igazolására, azaz statisztikai kimutatásokra, grafikonokra, kimunkált, hiteles példákra is szükség van.

A vázlatot mindenesetre összehozhatjuk. Munkacím: „Az outsourcing iparág viselkedése az érettség fázisában.” Fő állítás: az iparág a beérés jellegzetes tüneteit mutatja. Tágabb vizsgálati modell: iparági életciklus. Az érettség általános tüneteinek felsorolása valamilyen logika szerint, esetleg az autóipar történetének rövid összefoglalása illusztrációként. A fő szakasz annak bizonyításával, hogy az outsourcing iparág valóban mutatja ezeket a tüneteket. A tisztesség kedvéért figyelmeztetés: az adatokat kezeljük óvatosan. Befejezés: következtetések, nyitott kérdések – milyen irányban fejlődhet tovább az iparág? Esetleg néhány gondolat vonatkozó aktuális gazdaságpolitikai kérdésekről.  Forrásjegyzék: könyvek, cikkek, megbízható, vagy legalább annak látszó statisztikák, nyilvános vállalati adatok. Ügyelni arra, hogy a jegyzékben legyen néhány, a megcélzott folyóirat profiljába vágó „nagy név”, köztük persze hazaiak is, lehetőleg nem csak felsorolva, hanem a szövegben valahol lehivatkozva. Absztrakt magyarul, és ha kell, angolul is.

A formálódó szöveg egyes részeinek lehozása blogbejegyzés formájában. Véleménykérés néhány ismerőstől, korrekciók. Beküldés a szerkesztőségbe. Várható lektori vélemény: szigorúbb logika kell, több adat, több forrás, világosabb elméleti keret, zsurnalisztikus megnyilvánulások, érzelmi kitörések lenyesése. Újabb korrekciók, aztán (talán) mehet.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.