Beavatás

A Színház című folyóirat augusztusi számában találtam egy egyfelvonásos darabot Pozsgai Zsolt tollából. A címe: Naplopók – ez talán valamiféle utalás a szereplők mesterségére. Néhány költő ül valahol egy egyetemi teremben és várja, hogy megkezdődjék a Négyessy-szeminárium. Babits, Kosztolányi, Tóth, Juhász, Ady, ha jól emlékszem. Várnak, a naplóikban jegyzetelnek és közben maguknak és a többieknek beszélnek. Mindenkinek van valamilyen mániája, mindenki orrán ott van egy költői szemüveg, amin át látja, érzékeli a világot.

Belép az ajtón a fiatal, kezdő Móricz Zsigmond, oldalán egy hölggyel, akit kezdetben Elefánt Olgának hívnak, de akiről később kiderül, hogy még többféle neve és személyisége van. Megkezdődik egy sajátos törzsi beavatási szertartás, a bevezetés az irodalomba. Minden költő felismer valakit a hölgyben: kedvesét, múzsáját, megrontóját, megmentőjét, rögeszméjét. Móricz, némi unszolásra elszavalja a tehenes versét, a Mehemedet, ami amúgy talán kies hazánk legtöbbek által ismert költeménye. Végül Adyval is szavalnak egyet, Adyval, aki egy váradi örömlányra ismer Olgában: tőle kapta a szifiliszt. A legvégén ő mondja a kellően összezavarodott Móricznak: isten hozott az irodalomban.

Az ajtóban megjelenik Négyessy árnya. Függöny.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.