Bánya

Idegenkedéssel vegyes érdeklődéssel olvasom Nathan Eagle és Alex Pentland beszámolóját az MIT Média Laboratóriumának keretében végzett kísérletükről. A társas emberi viselkedésről akartak megbízható, gazdag, jól kezelhető és hosszabb időszakot leíró adatokat összegyűjteni. A közvetlen emberi megfigyelések és a kérdőíves megkérdezések korlátai közismertek. Mi segíthet? Hát a mobiltelefon. A kis eszköz, ez az emberi „smart dust”, amit ma már szinte mindenki magával hord, bekapcsolva tart, és ami, pláne ha felokosítják egy kicsit, nagyon sokat tud: figyel, érzékel, kommunikál, jelez, követi gazdája minden lépését és cselekedetét, képet ad annak társas életéről, kapcsolatairól, viselkedéséről.

Eagle és Pentland száz ilyen, szoftverrel felokosított mobilt osztottak szét önkénteseknek (hallgatóknak, kollegáknak), és aztán figyelték, hogy mi történik. Írásukból ítélve az eredményekkel elégedettek voltak, sőt, azon gondolkodnak, mi mindent lehetne még a kis masinákkal csinálni, mit lehetne még megfigyelni, analizálni, mit lehetne még megtudni az egyéni és társas viselkedésről.

Az így szerzett adatok fő előnye, mondják, hogy a valóságot mutatják a kapcsolatokról, azok irányáról, elevenségéről, intenzitásáról. Egy társasági hálón az emberek fűt-fát bejelölnek ismerősként, barátként, pedig a valóságban alig van közük egymáshoz. A mobiltelefon más. A valóságot képezi le: kit hívsz fel, mennyit beszélsz vele, elvileg még a hangerődről és a hangszínedről is tud ezt-azt, vagyis a lelkiállapotodról is képet adhat. Esetleg kimutatja, ha gyorsabban dobog a szíved, ha hívsz valakit. A Bluetooth-szal felszerelt készülékek elég pontosan tudják, hogy hol vagy, és mivel észreveszik egymást, azt is követik, hogy kikkel kerültél fizikai közelségbe, kikkel találkoztál.

A lehetőségek beláthatatlanok. A marketingesek agya nyilván rögtön beindul. A szerzők az eljárást “reality mining”-nak nevezik, ami azt is jelzi, hogy az adatbányászat egy sajátos ágáról van vagy lehet szó.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.