Babszem

A múlt héten kipróbáltam a Műegyetemen a babos kísérletet. Már több éve szerepelek itt vendégként egy tudásmenedzsment kurzuson. Egy alkalom – most például egy esti foglalkozás – meglehetősen lazán definiált témával: tudásmenedzsment és stratégia. Ebbe igazán minden belefér. Most úgy döntöttem, hogy a kollektív tudásról, a közösségi tudás építési-felhasználási stratégiáiról fogok beszélni, pontosabban néhány dilemmáról.

A kiinduló kérdés: okosabbak tudnak-e lenni a közösségek egyes tagjaiknál, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy okosabbak a legokosabb tagjuknál? Jó döntéseket hoznak-e a közösségek, és ha igen, mikor, milyen feltételek mellett? Az ötletet és a példák jó részét Cass Sunstein Infotopia című könyvéből merítettem. Azt a bizonyos kísérletet, amit én a Műegyetemen babszemekkel demonstráltam, eredetileg cukorkákkal végezték. Az ember kitesz valamilyen edényt (vödröt, dobozt, befőttesüveget) a hallgatóság elé, és megkérdezi: na, kollektívaként hogyan tudnánk a legjobban megsaccolni, hogy hány cukorka (gumimaci, babszem) van benne? Megszámolni persze nem szabad.

Mi lenne, ha egyszerűen szavaznánk, azaz mindenki felírná az általa gondolt számot egy papírra, aztán kiszámolnánk az átlagot? Mi lenne, ha ugyanezt tennénk, de előtte tanácskoznánk, mindenki elmondaná a véleményét? Mi lenne, ha önkéntes alapon fogadásokat kötnénk, méghozzá jelentős tétekkel? Melyik módszer adná a legjobb közelítést? Ezektől az egyszerű megoldásoktól elrugaszkodva aztán sokféle érdekes kérdést lehet felvetni, pláne akkor, ha az ember elég sok példát és kísérletet tud felmutatni a kubai rakétaválságtól kezdve mindenféle agyafúrt szociálpszichológiai kísérletekig. A példák, a problémák egyébként itt nyüzsögnek körülöttünk: jó megoldás-e a népszavazás, jól tükrözik-e a kollektív értékítéleteket az árak, el lehet-e terjeszteni a Wikipédia vagy a nyitott forráskódú szoftverek építkezési modelljét, le tudja-e győzni a kollektíva a világ legjobb sakkozóját, segít-e a racionális, konszenzusos gondolkodásban és cselekvésben az internet, van e ráció a vállalati előrejelzési piacokban.

Sunstein könyve és példaanyaga egyes pontokon kétségtelenül meghökkentő, leginkább talán a tanácskozások homogenizáló és polarizáló hatásáról szóló részek, a kapcsolódó illusztrációkkal. Ilyenek vagytok, mondja, nézzetek bele a tükörbe.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.