Azt soha

Amikor olvastam az újságban, hogy Gyurkó László meghalt, benéztem egy könyvesboltba, hogy megvegyem az utolsó kötetét. Néhány kísérlet után rájöttem, hogy ez nem egyszerű feladat. Végül a körtéri Alexandrában bukkantam rá, a számítógép találta meg, vidáman jelezte, van belőle hét darab. Az eladó odaballagott a magyar irodalom polcához, keresgélt, majd rám nézve azt kérdezte, mintegy magától: lehetséges, hogy a politikai polcra rakták? Igen, lehetséges, válaszoltam, de aztán megtaláltuk, a legfelső polcon volt, úgy kellett lepiszkálni.

Jó író volt Gyurkó László? Fennmarad belőle valami az egykori politikai hátszél nélkül is, ami most fordítva fúj? Megvan itt a polcon négy-öt kötete, köztük a Faustus doktor… Kozák Andrással a címlapon, meg itt van az Arcklépvázlat… is, az a bizonyos Kádár-életrajz, ami évekig egyedül árválkodott itt a maga műfajában, csak a rendszerváltás után kapott néhány társat.

És persze a színház. A Szerelmem, Elektra bemutatójára emlékszem (Berek Kati, Kálmán György), kétségtelenül vibrált körülötte a levegő, de a később készült Jancsó-filmre (Törőcsik Mari, Cserhalmi György) már nem nagyon tudok visszaemlékezni, és abban sem vagyok biztos, hogy előadták-e a 25. Színházban is, bár úgy rémlik, hogy igen. A 25.-be szívesen jártam, ott Gyurkó Búsképű lovagját is színre viték; az például egy jó előadás volt, máig emlékszem belőle egy mondatra: „Jó spanyolok vagytok, vagy nem vagytok jó spanyolok?” Szóval megvan az utolsó kötet, Azt soha a címe. Elolvasom, aztán húsz év múlva meglátjuk, elő lehet-e még venni. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.