Az igazi

Tegnap Debrecenben, az egyetemről hazafelé jövet, megnéztem a Leonardo-kiállítást. A hatalmas ló tényleg ott áll a bejáratnál. Itt tulajdonképpen semmi sem eredeti, magyarázta mellettem egy múzeumi vezető, egy kivételével. Hogy az az egy pont mi, nem tudtam meg, mert hosszas fejtegetésbe kezdett valamiről, ami érdekes volt, de nem várhattam meg, ment a vonatom.

A kiállítás címe az igazi da Vincit ígéri. Ez lényegében azt jelenti, hogy nem egyszerűen tárgyak vannak kiállítva, hanem gondolatok, vagy még inkább gondolati szálak, amiket Leonardo felkapott, továbbgondolt, és amiket utána mások továbbgondoltak. Az ősz mester összeáll itt a számítógéppel, ami a maguk dinamikájában mutatja meg ezeket a fonalakat: szétszed, összerak, kibont, megmozgat, időben és térben kitágít. Nagyon izgalmas az egész. A Mona Lisa persze nincs itt, de van helyette más. Ilyen kiállítás-koncepciót először Londonban láttam sok évvel ezelőtt, a természettudományi múzeumban. Gyakorlatilag ott is inkább gondolatok voltak, nem eredeti tárgyak.

Az állomáson feltöltöttem a táskámat a hírlapárusnál, hogy legyen mit olvasni a vonaton. A Mozgó Világban egy Sebő Ferenccel készített interjúra bukkantam. Népzenéről, táncházról, oktatásról, tehetséggondozásról beszél. A bürokratikus tanterveket, a minőségbiztosítást „trendi felelősségelhárító rendszerek”-nek nevezi. Igen, ebben van valami.  Grigorij Alekszandrovics Patyomkin miniszter úr szelleme néha tényleg itt lebeg közöttünk.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.