Az a fránya fénysebesség

Robert Austin és Stephen Bradley tanulmányát olvasom a The Broadband Explosion című könyvben. Egy jelenettel indítanak. Fiatal lány csellón játszik egy teremben. Gyakorol. A tanára hallgatja, majd instrukciókat ad neki, megmutatja, ő hogyan jászaná. Újabb próba, újabb instrukciók. Szóval zeneiskolában vagyunk, ahol éppen cselló-mesterkurzus folyik. A helyzet mégsem szokványos, mivel a lány éppen Bostonban van, a tanár pedig Miamiban. A hangok és a képek internetes gerincvonalakon utaznak, tízmilló bitet nyomnak át rajtuk másodpercenként. Mester és tanítvány nagy képernyőkön nézik egymást.

A közönség élénk érdekéődéssel kíséri az internetes mesterkurzust. No lám, azt is lehet. Valaki bedobja az ötletet: a két csellista próbáljon megy együtt játszani, duóban. Ez már nem megy. Azoknak a kis bitcsomagocskáknak mégiscsak idő kell, hogy célba jussanak, legyen az bármenniyre kevés.

Olvasás közben rápillantottam a New World Symphony honlapjára. A tanár ugyanis erről a zeneakadémiáról érkezett. Minden jel szrint ez a jeles intézmény az online zeneoktatással kapcsolatos kísérletek egyik központja.     

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.