Átadás

Félévértékelő tanácskozás egy vállalatnál. Terítéken az üzletágak elszámolása. Három üzletág között élénk beszállítói kapcsolatok vannak. Vita arról, hogyan lehet megállapítani, ki mennyivel járult hozzá a közös eredményekhez, kell-e korrigálni a számokat. Pillanatok alatt a belső átadási árak kerülnek a középpontba.

A mostani szabály szerint az átadások önköltség plusz rögzített arányú haszon alapon történnek. Ez csak nemrég van így, korábban az üzletágak vezetői minden kötöttség nélkül megalkudtak egymással. Mindenki ara törekedett, hogy minél nagyobb haszonra tegyen szert, miközben a lánc végén lévő üzletág arra panaszkodott, hogy így nem lesznek versenyképesek az ajánlatai. Ezért döntöttek az elszámolható haszon mérséklése és egységesítése mellett. De jó ez így? Ki milyen döntéseket hoz az így készített kalkulációk alapján? Nem lenne jobb piaci árakat alkalmazni, vagy valamilyen más megoldást?

A belső árak kérdésével a kilencvenes évek legelején találkoztam először, szervezeti tanulmányok kapcsán. Lenyűgözött, hogy milyen gazdag szakirodalma van, meg az is, hogy a világ mennyire tarka a megoldások tekintetében. Talán ezt az utóbbit a legnehezebb elfogadni.                     

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.