Aszpirin

Most, amikor a megszorítások és a reformtervek kapcsán egymást érik a médiában a bejelentések, nyilatkozatok és elemzések, érdemes elolvasni a Newsweek szerkesztőjének, Fareed Zakaria-nak a cikkét a lap június 26-i számában. Meddig tudja Amerika megtartani vezető pozícióját a világgazdaságban és a világpolitikában? – teszi fel a kérdést. A mi szempontunkból igazából nem a válasza az érdekes, hanem hogy miként közelít ehhez a problémához.

Tudjuk jól, hogy az USA makrogazdasági mutatói között is vannak rosszak, így például nagyon nagy a deficit, az infláció veszélye ott bujkál a kertek alján. Zakaria azonban alapvetően nem ezekkel a számokkal, hanem a reálfolyamatokkal foglalkozik: mire képes az ország, miben erős és miben gyenge a „hárommilliárd új kapitalistához” viszonyítva, hogyan viselkednek az emberek, él-e a vállalkozó kedv, tanulnak-e a diákok matematikát, milyen rangja van a természettudományoknak, mennyi és milyen minőségű diplomást bocsátanak ki az egyetemek, van-e elegendő kutató a felfelé törő tudományágakban, milyen gyorsan veszi át az üzlet a tudományos eredményeket.

Miért teszi ezt? Valószínűleg azért, mert tudja, hogy a makrogazdasági számok (államháztartási deficit, adósság, infláció, munkanélküliség stb.) tünetek, mélyebben meghúzódó jelenségek tünetei. Lehet őket elemezni, mindenféle mérlegekbe rendezni, de egyébként akiknek nem tetszenek, azoknak ez utóbbiakkal kell tenniük valamit. Pár évvel ezelőtt, amikor a vállalati küldetési nyilatkozatok divatba jöttek, olvastam egy cikket, ami azt tanácsolta: ha tudni akarod, mi egy vállalat igazi küldetése, a nyilatkozat minden mondata után láncszerűen tedd fel legalább ötször a kérdést: Miért?, és akkor talán közelebb kerülsz az igazsághoz. Itt is valami ilyesmiről van szó. Félő, hogy aki megáll az első Miért?-nél, az fájdalomcsillapítóval próbál vakbélgyulladást gyógyítani.

…És még egy tanulság a cikkből: minden relatív, mindenben másokhoz kell viszonyítanod magad. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.