Árnyaltabb

Visszalátogattam Michael Mandel blogjára, mert kíváncsi voltam, hogy áll a vita a fiatal amerikai diplomások fizetéséről. Az augusztus 29-i bejegyzés szerint (írtam róla pár napja) a fizetések 2002. óta folyamatosan csökkennek, méghozzá nem is kis mértékben.

Mandel szeptember elsején újabb bejegyzéssel rukkolt elő, ami szerint a munkanélküliség szintén csökken ugyanebben a körben, van tehát egy jó hír a rossz mellé. Csökkenő bérek, csökkenő munkanélküliség ─ hogy jön ez össze? Erről is megindult a vita, aminek legfontosabb tanulsága (számomra) az, hogy árnyalt képre van szükség ahhoz, hogy az ember eldönthesse, örül-e vagy bánkódik egy munkaügyi grafikon láttán. A munkanélküliségi kimutatások mindig is trükkösek voltak; közismert a város története, ahol bezártak egy nagy gyárat, rengeteg munkanélküli lett, aztán a munkanélküliség egyik pillanatról a másikra felszívódott a statisztikákból, mert elfogyott a segélyezésre szánt pénz.

Hogy lehet a fenti képet árnyalni? Például úgy, hogy megnézzük, milyen állások keletkeztek a kimutatásokban szereplő periódusban. Paul Craig Roberts szerint fontos strukturális változások mennek végbe az országban, amelyekre figyelni kell. Az állások nagy részét olyan költségminimalizáló cégek generálják, mint például a Wal-Mart. A magasabb bérszínvonalú munkaadók jóval kevesebb munkahelyet produkálnak. Az létszám tekintetében az exportorientált iparágak stagnálnak. A gyártási szektorban az állások 16,5%-a tűnt el az utóbbi öt évben.

Magyarázat tehát van a „csökkenő bér – csökkenő munkanélküliség” jelenségre, de azért tisztán látni Amerikában is nehéz, sok elemzés ott is erősen átpolitizált, akárcsak kies hazánkban. Apropó kies hazánk: a tegnapi újságban olvastam, hogy a hivatalos állami szándékok ellenére az informatikai szakokon csökkent a friss egyetemi hallgatók száma. A tervek és a valóság tehát ellenkező irányba haladnak. Ezt sem árt tudni.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.