Arany a Medve-pataknál!

Tessék, megint ezt olvasom: az információ különleges áru. Hogy miért? Hát például azért, mert ha adok belőle másnak, nekem nem lesz kevesebb. Nem különleges áru például a köpönyeg: ha ajándékba vagy pénzért odaadom egy felebarátomnak, nekem nem lesz mit magamra teríteni.

Azért álljunk meg itt egy pillanatra. Tételezzük fel, hogy egy fontos információ birtokában vagyok: arany van az egyébként zavaros vizű és elhagyatott Medve-pataknál. Ha ezt az információt megtartom magamnak, szép csendben felüthetem ott a sátram és kibányászhatom az egészet. De mást is tehetek. Este, amikor mindenki ott van, bemehetek a kocsmába, és elkiálthatom magamat: Arany a Medve-pataknál! Ezzel megosztottam másokkal a birtokomban lévő információt. Való igaz, ettől nekem nem lett kevesebb. Viszont mindenki csákányt ragad, lóra pattan és keresni kezdi a kincset. Nekem pedig csak századannyi jut. Az sem kizárt, hogy összetapossuk egymást és kis részesedéseinkkel valamennyien tönkre megyünk.

Ez azért megfontolandó. Az információ talán mégsem annyira különleges áru.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.