Apád!

“Watching Microsoft in the company of Google and Facebook is a bit like watching your dad trying to be cool.” Na, ez egy kicsit erős. Érzi ezt az újságíró is, mert a cikk többi része már jóval enyhébb, óvatosabb. Nem csoda, hisz amúgy itt vannak az adatok: a “papa”, aki farmert húz és zselézett sündisznófrizurát hord, 90.000 alkalmazottnak ad munkát, 60 milliárd dollárt vág zsebre egy évben, és 18 milliárdos nyereséget könyvel el. Ez nem rossz egy apától. Hol is van a gyámhivatal?.

A cikk, amiről szó van, a The Economist elemzése a Microsoftról, amit akkor publikáltak, amikor Bill Gates elhagyta a parancsnoki posztot. Én ezt a számot (június 28.) véletlenül átugrottam, most került a kezembe. A lap, a redmontiak sikerét elemezve, két stratégiai sakkhúzást, sorsdöntő felismerést emel ki. Az első: a számítástechnikai piac a nagy forgalom – kis haszon elvén fog működni a PC korszakában, szemben a korábbi mainframe-világgal. A második: a hardver és a szoftver két különálló üzlet lesz, és ez mindkettőnek jót tesz.

A magam részéről ide tennék egy harmadikat: a megállíthatatlanul terjedő informatikai technológiának, a felhasználói alkalmazásoknak szabványokra van szükségük, a fejlődés hatása csak így tud kibontakozni, a lehetőségek csak így aknázhatók ki. Szabvány kétféle van: az egyiket előírják, a másik magától alakul ki. Óriási előnyt jelent, ha valaki fontos szabványokat tud meghatározni, pláne ha azok előírás nélkül terjednek el, vagyis nem törölhetők el egy tollvonással. Az ilyen, de facto szabvány a hálózati hatásra épül. A hullám gyorsan emelkedik, a győztes mindent elvisz: aki az emelkedő áradatot meg tudja lovagolni, szörfölni tud rajta, nyerő helyzetben van. Ehhez amúgy nem arra van szükség, hogy a szabványt adó termék a lehető legjobb legyen, hanem hogy gyorsan terjedjen, az emberek megszokják, ott legyen mindenki asztalán, ne tudjanak nélküle élni. Nos, a Microsoft pont ezt ismerte fel, ehhez igazította a vonatkozó stratégiáját, aminek a lényegét Bill Gates részletesen ki is fejtette, a közönség elé tárta, persze csak akkor, amikor a cége már nyeregben volt.

Gond csak akkor lehet, ha új szabványokra van szükség, mert megváltozik a pálya, és újból beindul a verseny. A The Economist dupla cikke ennek a lehetőségét feszegeti. Lehetséges, mondják, hogy elérkeztünk a harmadik korszakba. Az elsőben a “computing power” nagy gépekben, világtól elzárt termekben koncentrálódott. Ebben az IBM volt a király. A másodikban szétspriccelt mindenki asztalára – ezt a korszakot a Microsoft uralta. A harmadikban nagy informatikai erőművekben, közművekben, a “felhőben” koncentrálódik, és bárhonnan, bármivel elérhető lesz. Ez a kor pedig… Nos, azt még nem tudjuk, hogy ki lesz itt a vezér, lesz-e vezér egyáltalán. Jelöltek vannak, köztük persze ott van a Microsoft is. 

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.