Anglia, könyvek

Látogatások London és Cambridge könyvesboltjaiban. Az egyikben kilenc új könyvet számolok össze a blogokról és a blogírásról, egy másikban felfedezem a tizediket, és nem kizárt, hogy több is van, mert csak az újdonságok polcát néztem meg. A többségük gyorsan összerakott, divat diktálta fércműnek tűnik, de azért akadnak köztük jobbak is.

Ilyen élénk mozgást mostanában leginkább az eBay-irodalomban tapasztaltam: a nagy elektronikus bolhapiac egyre népszerűbb a vállalkozások körében, olyannyira, hogy kezdik háttérbe szorítani a hobbi-aukciózókat. A cég nemrég technikai lépéseket tett az utóbbiak érdekében, ami viszont heves tiltakozást váltott ki a vállalkozásoknál. Mindenesetre az eBay-irodalom már több polcot tölt meg egy jobb könyvesboltban, a legtöbb cím „How to do business…”-szel, vagy valami hasonlóval kezdődik.

A blogos könyvek inkább a feltűnési viszketegségre építenek: Alkoss! Légy kreatív! Mutasd meg magad! Szólj be! Publikálj! Csinálj valamit, tedd ki a köz elé, sikerül, ahogy sikerül, ne törődj vele! A technológia használata nagyon egyszerű, nem sokat kell írni róla.

A Cambridge University Press kétszintes saját könyvesboltja már szinte nyomasztó élmény: elképesztő mennyiségű könyv egyetlen kiadótól, szerzők a világ minden sarkából – az ember csak szégyenkezik, hogy mennyi mindent nem tud, nem ismer, a tudása mennyire bizonytalan, avulása mennyire gyors. Vezetési tárgyú könyveket keresek, meg is találom őket, méghozzá a közgazdaságtan, vagyis az Economics polcán, közgazdasági munkákkal részben összekeveredve, de egyébként a megszokott szavakkal a címekben: tudásmenedzsment, szervezeti viselkedés, leadership, elektronikus kereskedelem (vaskos kötet adatokkal és országtanulmányokkal tele, méregdrága).

Kíváncsi lennék, az „Economics” és a „Management” békés együttélése itt a polcokon hogyan működik a tanszékeken, hiszen ősi ellenségek állnak itt egymással szemben, gyanakvással, vádakkal, gyakori kölcsönös lenézéssel, vékony hidakkal a két part között: te nem vagy tudományos, te viszont nem vagy életszerű; te nem tartod be a logika szigorú szabályait, te viszont álomvilágban élsz. Néha mintha akadémikus festők vitatkoznának impresszionistákkal.

Ugyanezt a feszültséget tapinthatjuk ki az MBA képzésben is. Az amerikai stílusú üzleti képzés a „kemény” és a „lágy” oldal között ingadozik. A standard MBA programok a hatvanas években jelenek meg. Akkoriban a „kemény” oldal volt előtérben. Az üzleti tárgyak professzorai azt akarták, hogy az egyetemeken komolyan vegyék őket, ezért telenyomták a tanterveket „kvantitatív tudományokkal”. Ennek eredményeként egyik MBA olyan lett, mint a másik, a munkaadók pedig panaszkodni kezdtek és azt kérdezték, hol van az innováció, hol vannak az emberek, hol a rugalmasság, a vállalkozás, a kultúra, hol van az, amit egy vezetői posztra áhitozó végzősnek ténylegesen csinálnia kell majd, ha alkalmazzák.

Manapság inkább a „lágy” oldal van divatban, az INSEAD vezetője például azt nyilatkozza, hogy „ki kell törni az akadémai kalitkákból”, a jeles intézményből „leadership” institution”-t kell csinálni. Egyes Cambridge-i menedzsment professzorok is hasonlóképpen vélekednek. A könyveik mindazonáltal nekem egy kicsit száraznak tűnnek, bár kétségtelenül erős kutatási alapokra épülnek. A minőség, a „lágy” és a „kemény” oldal helyes egyensúlya, a kurzusok gyakorlati hasznossága, probléma- és tevékenység-orientáltsága sokfelé vita tárgya. A statisztikákból azt is látom, hogy a 2000. év utáni (dotcom válság, recesszió) MBA hullámvölgy véget ért, a végzősök iránti kereslet Amerikában megint nő, különösen a tanácsadási és a pénzügyi szektorban; a technológiai ágazatban kevésbé, aminek nyilván megvan a maga oka.                          

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.