Anglia, kismester

Pieter de Hooch holland kismester. Rembrandt és Vermeer árnyékában élt és alkotott 1629 és 1684 között. A londoni National Galery-ben van egy képe, „Asszony és cselédlány egy udvarban” a címe, ami nem hangzik valami izgalmasan ugyebár, de ennek ellenére a festmény szép.

A galériának van egy boltja, ahol egyebek között reprodukciókat is árulnak. Nem sokat, mert a nagy képek foglalják a helyet, az pedig szűkösen áll rendelkezésre. Ha az ember körülnéz közöttük, a jól ismert „slágereket” találja meg: Sziklás Madonna, Arnolfini házaspár, Tavirózsák. Hoochnak, illetve az említett képnek nem sok esélye volt arra, hogy bekerüljön közéjük, legjobb esetben egy képeslap lehetett belőle.

A helyzet azonban megváltozott. A bolt sarkába beállítottak egy printert, az elé pedig két képernyőt tettek, amiken a művészetbarát vásárló tapogatós technikával kiválaszthatja, hogy a galéria melyik képéről kér másolatot, sőt azt is megmondhatja, mekkora méretben; ha akarja, akár egészen nagyban is, méteren felüli oldalakkal. A gép minden képet egyformán kezel, nincsenek sztárok, a festők és a képek szépen névsorba vannak szedve. A helyben nyomott másolatok kiváló minőségűek, a kiállított minták szebbek, mint a hagyományos reprodukciók. Egyébként ők is megvannak, szám szerint vagy negyven darab. A gép tehát sokkal többet tud, hiszen a galériában csak Rembrandtból van legalább tucatnyi.

Hány olyan ember lehet a világban, aki kedveli Hoochot, szereti az említett képét, és pont azzal akarja dekorálni az előszobáját? Nem sok, éppen ezért feltételezhetjük, hogy a Hooch-reprodukciók piaca eddig talán nem is létezett. Most, itt a galériában azonban életre kelt, nem kell a szép, ámde sláger voltuk miatt kissé unalmas és közhelyszerű „nagyokhoz” ragaszkodnom. Világ Hooch-kedvelői egyesüljetek!

Miért mondom el mindezt? Azért, mert ha az ember elolvassa Chris Anderson könyvét, a The Long Tail-t (pár bekezdéssel lejjebb emlékeztem meg róla), és érdekesnek találja a témát, mindenütt „farok-jelenségeket” keres. Íme, itt egy példa: Hooch és az „Asszony és cselédlány egy udvarban” a „farok” része, ellentétben a Tavirózsákkal (X. változat), ami a „fejhez” tartozik. Mi teszi lehetővé a „farok” kis piacainak életre kelését? Természetesen a technika fejlődése, a digitalizálás, pont úgy, ahogy Anderson leírja. A példa azért is érdekes, mert van egy gyenge pontja: a helyben printelt másolatok, különösen a nagyobb méretűek, igen drágák. Zavarja ez a „farok-piacokat”? Hogyan változik meg a galéria boltjában a forgalmi görbe? Ezt jó lenne kideríteni.   

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.