Álmaimnak hímpora

Színház: Az üvegcipő Molnár Ferenctől (pár napja emlegettem) az Örkény Színházban. Keserű komédia ez: ki lesz itt boldog öt-tíz év múlva? Az érzelem legyőzi a józan észt, a pillanat győzedelmeskedik a távlatok felett. A kis cselédlány kitartó szorgalommal, varázslattal, fondorlattal, botránnyal, zsarolással meg persze őszinte, gyermeki vonzalommal megszerzi magának az öregedő asztalost, elhalássza Adél, a panziósnő orra elől, pedig Siposhoz inkább Adél illene; Adél tudja is ezt, ő megpróbálja a fejét használni, de nincs hozzá partner, közben pedig ő is a hozzá nem illő ötvöslegénybe szerelmes. Keserű tündérjáték, kényes egyensúly egy könnyű komédia és egy csehovi dráma között. Ez az egyensúlyozás jellemző a rendezésre is, hol erre kanyarodunk, hol arra. Láttam már néhányszor Az üvegcipőt; itt az Örkényben keserűen játsszák, hisztériával, neurózissal, freudi felhangokkal. Mi lesz ebből a kislányból, mi lesz ezekből a kapcsolatokból, tényleg, ki lesz itt boldog öt-tíz év múlva?        

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.