Almabolt

Hosszas bóklászás London szívében, az Apple-boltban. Egyetlen hatalmas tér, két szintre osztva, középen üveglépcsővel, amit mintha arra terveztek volna, hogy Honthy Hanna lejöjjön rajta egy operett ötödik percében, amikor némi bevezetés után a primadonnának meg kell jelennie. Minden nyitott, egy jó stratégiai pontról, például a lépcső tetejéről az egészet át lehet látni. Falak nincsenek, csak szigetek, különböző tevékenységekhez pultokkal, asztalokkal, székekkel kicsit elkülönített terek, mint egy amerikai konyhában.

A felső szint U alakban öleli körül a lépcsőt, az U talpában pedig egy fal nélküli „előadóterem” van, vetítővászonnal, széksorokkal, összese vagy ötven ember számára. Itt szinte folyamatosan előadások futnak, előre meghirdetett műsorrend szerint: bárrki bármikor beülhet rájuk. Amikor ott voltam, éppen egy szakállas ember magyarázta valamelyik alkalmazás használatát, vagy negyvenen hallgatták, szinte mindenki bekapcsolt laptoppal az ölében. (Bár nem illik kukucskálni, úgy láttam, hogy minden képernyőn valami más van, a közönség tehát fél füllel figyel, fel-felnéz a vetítővászonra, de egyébként éli a maga online életét.)

A nagy közös térben kialakított szigeteknek megvan a maguk saját funkciója: kipróbálás, tanácsadás, oktatás, közös kreatív munka, tapasztalatcsere, vásárlás, problémamegoldás. Ha ki akarod próbálni valamelyik új gépet, a boltban a helyed, ott sorakoznak hatalmas asztalokon, bármelyikhez odaléphetsz és játszhatsz vele. Ha érdekel valamelyik előadás, ülj le a székre és hallgasd. Ha munka közben megakadtál valahol, menj be tanácsot kérni. Ha látni akarod, hogy mások mit tudnak, csatlakozz egy kreatív-szigethez. Ha venni akarsz valamit, kérj egy sorszámot, rövidesen hívni fognak az eladók pultjához. Ha baj van a gépeddel, megjavítják. Ha internetezni akarsz egy kicsit, levelet akarsz küldeni vagy be akarsz írni valamit a blogodba, lépj oda az egyik működő géphez.

Nagy tömeg, de nincs sorbaállás, a kiszolgáló front ugyanis nagyon széles. Szinte mindenki a 16-30-as korosztályhoz tartozik, kisebb gyereket csak egyet-kettőt láttam, idősebbeket szinte egyáltalán nem, legfeljebb jómagamat a tükörben. A formák végtelenül elegánsak és leegyszerűsítettek, a gépek teljesen elvékonyodtak, szinte eltűnnek, jóformán csak a munkafelület látszik és él. A pultok mögött, mellett, előtt Apple-trikós fiatalok, akik fesztelenül csevegnek a vendégekkel, azoktól szinte megkülönböztethetetlenek. Sajátos keveréke ez egy boltnak, egy iskolának, egy szakkörnek, egy klubnak, egy szervíznek és egy vidámparknak. Írott anyag, prospektus csak kevés van, szemlátomás minden elektronikus és direkt. A boltnak egyébként saját honlapja van, akárcsak a többi Apple-boltnak szerte a világban. Blogbejegyzésekből látom, hogy afféle turistalátványosságnak is számítanak: megnéztük a királyi palotát, a múzeumot, a panoptikumot és az Apple-boltot. Én is megnéztem.

…És ha már a krativitánál tartunk, a bolttól száz méterre van a National Gallery  “Lázadók és mártírok” elnevezésű alkalmi kiálítása a művészek és a világ kapcsolatáról, a kreatív emberek sorsáról és nagy dilemmáiról. Azt is megnéztem.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.