Akció és tanulás

Az elmúlt napokban a szokottnál több időt töltöttem a Közép-Európai Egyetem Üzleti Iskolájában (CEU Business School). Ebben a szemeszterben próbáltuk ki először, hogyan lehet az itteni MBA program akciótanulási kurzusát egy külföldi partneregyetemmel (University of Texas, Austin) párban lebonyolítani. Ennek az együttműködésnek most van a tetőpontja, amikor az amerikai hallgatók egy hétre ide utaztak, hogy kiscsoportos formában együtt dolgozzanak a helyiekkel.

Az MBA programon egyébként 2001. tavasza óta van akciótanulás nevű tárgy. Sokat változott, de úgy látom, néhány kezdeti döntés tartósan jónak bizonyult, így az alapvető koncepció változatlan maradt. Visszagondolva a múltra, helyes volt az a döntés, hogy az akciótanulás éles vállalati, tanácsadási jellegű projektmunkát jelent, amin a hallgatók 3-4 fős csoportokban dolgoznak, és ami egy teljes szemesztert, azaz nagyjából tíz hetet fog át. Jónak bizonyult az a módszer, hogy a hallgatók csak egy tippet kapnak: itt vagy ott van egy feladat, aztán nekik maguknak kell a megbízóval együtt definiálniuk a problémát és az akció célját. A megbízás mindig valóságos, éles, a feladat összetett. Az eredményekről, javaslatokról a megbízónak kell számot adni, az osztályzatról is ő dönt, a tanár legfeljebb egy pluszt vagy mínuszt tehet a betűhöz. (A CEU-ban amerikai osztályzási rendszer van.) Jó döntésnek bizonyult, hogy a három kreditpontos, azaz egy teljes tantárggyal egyenértékű projekt mellett egy szintén három pontos kurzus is fut, ami a problémamegoldás és az üzleti tanácsadás módszertanával foglalkozik, és amin a futó projektek szolgáltatják az „élő esettanulmányokat”.

Az eltelt évek alatt sokféle megbízásunk volt. A csapatok csináltak marketingtervet, kontrolling koncepciót, terveztek behatolási akciót külföldi piacra, készítettek számítógépes üzleti modellt, átszervezési programokat, teszteltek piacokat, elektronikus értékesítési csatornát fejlesztettek, hatáselemzéseket finomítotak, és így tovább. Dolgoztak hazai távközlési cégnek, orosz kereskedelmi vállalatnak, vezető informatikai multinak, non-profit szervezetnek, sörgyárnak, banknak, egyetemnek, borászoknak, szállítmányozónak, kisvállalkozásnak, outsourcing központnak, könyvkiadónak, rádiónak – felsorolni sem lehet valamennyit.

Most, hogy visszagondolok rájuk, úgy gondolom, az akciók nyolcvan százaléka sikeres volt. És persze a kudarcokból is lehetett tanulni. A mostani kurzusra, immár többedszer, meghívtam vendégelőadóként egy volt hallgatót, egy korábbi akciótanulási projekt egyik résztvevőjét. Ez nem tartozott a sikeresek közé, viszont a kudarc értékes tanulságokkal szolgált, amit érdemes megosztani az újakkal. Négy lány dolgozott ezen a feladaton, mind a négyen más országból, a feladat és a körülmények bizonytalanságait tehát még csapaton belüli kulturális különbségek is nehezítették. Egy nagy bank számára kellett kidolgozniuk egy olyan modellt, amivel egy fontos informatikai projekt gazdasági megtérülését lehet felmérni és figyelni. A szemeszter alatt nagyjából félútig jutottak el, ami nem bizonyult elegendőnek. Egy másik csapat azon csúszott el, hogy meg akarták lepni a megbízót, de rossz irányba indultak, rosszul kommunikáltak vele, és csak későn derült ki, hogy az mást akart volna. Ilyen az élet, az akciótanulás pedig pont erről szól.

Most éppen azt próbáljuk ki, milyen az, ha az egyes csapatok tagjai a Föld különböző pontjain vannak. Ehhez olyan projekteket kellett találni, amelyek helyi és külföldi jelenlétet egyaránt kívánnak. Ez a hét a közös előrehaladási jelentésekkel zárul, aztán még van pár hét a befejezésig. Úgy látom, működik a dolog. Az mindenestre egy ennyire nemzetközi társaságban jól látszik, hol gyakorlatiasabb a felkészítés, mely iskolák hallgatói törekednek módszeresebben és szívósabban a tényleges probléma megoldására.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.