Ágról ágra

Tegnap ebéd egy régi ismerősömmel, akit évek óta rendszeresen meghívok vendégtanárnak. A harmadik az asztalnál az iskola egyik külföldi MBA hallgatója. Ismerősöm több éven át az egyik legnagyobb nemzetközi tanácsadó cégnél dolgozott. A hallgató arról kérdezi, érdemes-e a karrierje elején egy ilyen céghez menni. Érdemes, jön a válasz, rengeteget lehet tanulni: sokféle izgalmas feladat, utazás, érdekes találkozások, nem gyepesedik be az ember.

És mit nem lehet ott megtanulni? – kérdezi a hallgató. „Managing people”, vágja rá azonnal az ismerősöm. Alkalmi csapatokat, projekteket megtanulsz vezetni, de igazi mély emberi kapcsolatokat nem építesz ki, emberekről nem gondolkodsz hosszú távon, ágról ágra szállsz, mint a madár. Erről megint Richard Sennett két bejegyzéssel lejjebb emlegetett könyve jut az eszembe. Sennett szerint korunk jellegzetes, mondhatni példaértékű figurája a hivatásos tanácsadó, aki otthonosan mozog a bomladozó intézmények, a széthulló hierarchiák, a virtuális szerveződések világában: jön, megnéz, bekapcsolódik, mond valamit, aztán elmegy. „Problémát” old meg, a megvalósításért, az emberekért, az emberi következményekért nem vállal felelősséget, az emberi vonatkozásokat igazából meg sem ismeri. Ellenpólusa a „régi” intézmények paternalista vezetőjének, gondoskodó apafigurájának. Sennett két példát említ: a BBC átszervezését a kilencvenes években (Georgina Born írt róla részletes beszámolót), és az egykori harvardos Jeffrey Sachs tevékenységét Lengyelországban.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.