Abigél

Egyetemi kollegám egy tanulmányt nyom a markomba. Egy külföldi oktatási tanácskozáson kapta. Olvassam el, beszéljük meg.

Az írásmű kiáltványként is felfogható. Újítsuk meg az oktatást! – ezt üzeni. Újítsuk meg, méghozzá alapjaiban, vagyis nem reform kell, hanem radikális változás. A jelenlegi oktatási rendszernek ezer baja van. Az utóbbi másfél évtizedben, mondja a tenulmány, a piac filozófiájához és igényeihez igazítottuk. Jól látszik rajta a menedzseri szemlélet. Piaci nyelvezetet használunk a hagyományos oktatási és tanulási terminológia helyett.

Mit is tanulunk, illetve tanítunk tulajdonképpen? Hát azt, hogy versenyezni kell és fogyasztani, az oktatási rendszeren kívül és belül egyaránt. Olyan értékeket és világnézeteket közvetítünk és sajátítunk el, amelyek nem biztosítják az elfogadható életminőség, az emberi közöségek, az élhető környezet fenntarthatóságát. Nem adnak választ a mai világ olyan alapvető jelenségeire és trendjeire, mint a növekvő komplexitás és kölcsönös függőség, a környezetszennyezés, fontos természeti erőforrások kimerülése, elszegényedés, eladósodás, bizonytalanság, társadalmi polarizálódás, növekvő politikai feszültségek, kihaló fajok, éghajlatváltozás és így tovább. A piaci és menedzseri szemlélettel járó diszfunkcionalitás (?), stressz és versengési kényszer kikezdi a képzési élmény és tapasztalat értékét. A versenyt erőltető politika az oktatási intézmények polarizálódását eredményezi: a jobbak és gazdagabbak még jobbak és még gazdagabbak lesznek, a szegények pedig tovább szegényednek. A menedzseri szemlélet a mérhető, számszerűsíthető eredményekre koncentrál, és megfeledkezik az esetleg sokkal fontosabb mérhetetlenekről, számszerűsíthetetlenekről. A tantervekből kiszorulnak a bizonytalan piaci értékű, nehezen definiálható hasznosságú humán és művészeti tárgyak. Az oktató egy gépezet alkatrészévé válik, elveszti az emberi arcát, felbomlanak az oktató és tanuló közösségek, lakóközösség és iskola eltávolodnak egymástól, csökken az együttműködési kedv, az érdemjegyek elinflálódnak.

Ez bizony sötét kép. Az oktatást tehát meg kell reformálni, állítja a tanulmány. A “fenntarthatóság” szót kell a zászlajára írni. A cél a “tanuló társadalom” megteremtése, amely nemcsak bizonyos feltételezéseken és rendszereken belül tud gondolkodni és cselekedni, de képes arra is, hogy szükség szerint megváltoztassa ezeket. Paradigmát kell váltani. (‘Paradigma”: szép, homályos, előkelő szó.) 

A tanulmány egy egész sor konkrét és kevésbé konkrét elképzelést sorol fel erre vonatkozóan. A hangsúlyt a tanulásra, és nem a tanításra kell helyezni. Életre szóló tudást és képességeket kell szerezni, és nem a pillanatnyi piaci igényekhez kell igazodni. Hibrid és multidiszciplináris (jól írtam én ezt?) tárgyakat kell bevezetni. A tanulást nyitottá kell tenni, nagyobb szerepet kell szánni benne a modern technológiának. Holisztikus, rendszerszemléletű (istenem, de szép szavak!), hosszú távú megközelítésre és gondolkodásra van szükség. A hallgatóknak meg kell mutatni a nagy összefüggéseket, az interdependenciákat, le kell hatolni a dolgok mélyére, a fenntarthatóság jegyében meg kell kérdőjelezni bizonyos alapvető feltételezéseket. Többet kell foglalkozni a környezettel, a nagy természeti és társadalmi mozgásokkal, azok okaival és lehetséges következményeivel. Fenntratható közöségeket, életminőséget, termelési rendszereket kell teremteni, ez az oktatás alapvető feladata.

Mindezekben minden bizonnyal sok igazság van. Az ilyen irányú reformokkal és az emlegetett paradigmaváltással kapcsolatban azonban erős kétségeim vannak. Mélyreható reformokat olyan iskolákban lehet csinálni, amelyek úgy működnek, mint az Abigélben a Matula Gimnázium: zártak, kézben tartottak és áttekinthetők. A mai felsőoktatási világ egyre kevésbé ilyen. Szupermarket-modell felé megyünk, ahol a tanuló válogat, kedve szerint tölti meg a kosarát. Egyes árucikkeket, talán még egész polcokat is meg lehet reformálni ebben az óriási bazárban, de a nagy rendszert már sokkal nehezebb, és eszközök sincsenek hozzá. A láthatatlan kéz irányít, egy sor “nem szándékolt” következménnyel.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.