A tizenkettedik / 5

Itt a fejezet vége:

Újabb viták a termelékenységről

A McKinsey cég 2001-ben jelentést adott ki a termelékenység növekedéséről az USA-ban 1995 és 2000 között. Megállapítják, hogy a mutató ez időszak alatt évente átlagosan 2,5%-kal növekedett, ami csaknem kétszerese az 1972-95-ös 1,4%-nak. Ugyanezen időszakban a vállalatok megduplázták informatikai kiadásaik növekedésének átlagos sebességét. Ebből logikusan adódna az a következtetés, hogy a termelékenység növekedésében nagy szerepe volt az informatikai beruházások felfutásának. A McKinsey szakértői szerint ebben van igazság, de a kép jóval árnyaltabb: az informatika csak egyike volt a növekedést előidéző tényezőknek; egyes iparágakban valóban nagy volt a termelékenységnövelő szerepe, másokban viszont gyakorlatilag semmi.

A jelentés szerint az 1995 utáni termelékenységi ugrást csaknem teljes egészében a következő hat szektor teljesítménye magyarázza: kiskereskedelem, nagykereskedelem, értékpapír-kereskedelem, távközlés, félvezetőipar, számítógépgyártás. A többi, a gazdaság maradék 70%-át képviselő szektorban a termelékenység alig növekedett, vagy inkább csökkent. Ami a témánk szempontjából a legérdekesebb: a termelékenység tekintetében lemaradó iparágakban is rengeteget költöttek informatikára. Voltak tehát olyan szektorok is (pl. szállodák, lakossági bankok, távolsági adattovábbítás), amelyek nagy informatikai beruházásokat hajtottak végre, a termelékenységüket mégsem sikerült növelniük.

A termelékenység tekintetében vezető hat szektorban a növekedés a működési módjukban bekövetkezett változásokkal és egyéb tényezőkkel – köztük a nagy informatikai beruházásokkal – magyarázható. A szektorokra jellemző intenzív verseny által ösztönzött innovációk részben technológiai alapúak voltak, részben nem. A kiskereskedelmi szektorban például a Wal-Mart diktálta a tempót: kreatívan hasznosította az informatikát, de voltak egészen más jellegű fontos (logisztikai, szervezési, csomagolási stb.) újításai is. A 2000. évi kiskereskedelmi forgalomból mindössze 0,9%-kal részesedő elektronikus kereskedelem aligha járulhatott hozzá a szektor kiemelkedő teljesítményéhez.

Az 1995-1999 közötti nagy ugrásnak a termelékenységben tehát igen sokféle oka volt – állapítják meg a McKinsey szakértői -, és azok jelentős része nem kapcsolódott az informatikához. Az informatikai beruházások gyors növekedése és a termelékenység látványos emelkedése közötti összefüggés nem jelent egyértelmű ok-okozati kapcsolatot. Az elemzésekből levont legfontosabb tanulságok a következők:

– – Az informatika alkalmazása egyes esetekben látványos javulást eredményezhet a termelékenységben. Erre különösen akkor van lehetőség, amikor valamilyen új termék vagy szolgáltatás jön létre, vagy nagyságrendekkel megnövekednek a munkaerő-kapacitások. Az előbbi jelenségekre a mobil távközlés területén lehet jó példákat találni. 1995-ben az új informatikai alkalmazásoknak köszönhetően az értékpapír-kereskedelmi szektor a korábbinál jóval több ügyletet tudott kezelni pótlólagos munkaerő hozzáadása nélkül, a tőzsdei fellendülésre tehát látványos növekedéssel járt együtt a termelékenységben. 1982-ben hasonló jelenség következett be a lakossági bankoknál, amelyek a számítógépesítésnek köszönhetően létszámnövelés nélkül tudták bővíteni kapacitásaikat. A felsorolt esetekben a kérdéses termék vagy szolgáltatás digitalizálható, tehát jól illeszkedik az informatikához.

– – Az információs technológia szükséges, de nem elégséges feltétele lehet a termelékenység növekedésének. Az informatika lehetőségeket teremt, amiket ki is kell használni, például át kell szervezni a vállalati folyamatokat. Ezt tette például a Wal-Mart a kereskedelemben. Az informatika fontos, de nem egyedüli eleme egy összetett átalakítási programnak, a többi elem nélkül nem sokat ér. Az általa megnyitott lehetőségek nem egyforma mértékűek és jelentőségűek az egyes szektorokban: a kereskedelemben például jóval nagyobbak, mint mondjuk a szállodaiparban.

– – Az informatika kiábrándító eredményeket produkálhat, ha idő előtt vagy túlzott mértékben alkalmazzák. A korábban említett, a nyolcvanas évek elején látványos IT alapú termelékenységi ugrást produkáló lakossági bankszektor például a lemaradók mezőnyében szerepelt a kilencvenes évek végén, pedig a bankok 1995 és 1999 között egy alkalmazottra vetítve átlagosan két PC-t vásároltak. Az ügyfélkapcsolat-menedzsement (CRM) alkalmazások nem hozták meg a kívánt eredményt, az összeolvadások miatt felduzzadtak az integrációs kiadások. A szállodaipar hatalmas tömegű információt gyűjtött össze az ügyfeleiről, amit egyelőre nem tudott igazán hasznosítani. A távolsági távközlési szektorban a hatalmas beruházások túlkínálatot idéztek elő, ami az árak zuhanásához vezetett, és egyik előidézője volt a szektor válságának.

– – Az informatika jelenleg nem mért módon is növelheti a termelékenységet. A szállodaipar ügyfelei nyilván értékelik az elektronikus foglalási rendszert által kínált információkat és kényelmet, de ettől még nem növekszik a hotelekben töltött vendégnapok száma. Az informatika által biztosított értéknövekedés nem biztos, hogy a beruházóknál csapódik le nagyobb termelékenység vagy nagyobb profit formájában.

A versenyelőnyök kérdése

A 2001. évben recessziós időszak kezdődött, a vállalatok nyeresége csökkent, a korábban évente kétszámjegyű növekedést felmutató informatikai beruházások összezsugorodtak, és csak egy-két év elteltével indultak újra növekedésnek.  A vállalati világ ma jóval visszafogottabban gondolkodik az informatikáról, mint ahogy a nagy lelkesedés és általános internetes spekuláció korábban tette. A nagy cégek többsége túljutott informatikai infrastruktúrája kiépítésén, az alapvető vállalati rendszereket telepítésén, és most azzal foglalkozik, hogy miként használja ki őket. Vajon mennyit érdemes informatikára költeni? Milyen gazdasági előnyök származnak az informatikai fejlesztésekből? Mi a szerepe az informatikának az egyre hevesebbé váló globális versenyben? Hogyan és milyen mértékben térülnek meg az informatikai beruházások? – ezek a kérdések változatlanul ott lebegnek a levegőben.

Ezekkel a problémákkal kapcsolatban érdekes, a szakmában élénk, máig tartó vitát kiváltó véleményt fogalmazott meg Nicholas Carr, a Harvard Business Review korábbi szerkesztője. Az írásai  által gerjesztett hullámok az üzleti és informatikai sajtóban és konferenciákon a mai napig nem ültek el. Csak egyetlen példa: a Business Week 2003 augusztusában fél lapszámot szentelt a témának, olyan neveket felvonultatva interjúalanyokként, mint Andy Grove az Inteltől, Bill Gates a Microsfttól, John Chambers a CISCO-tól és persze maga Carr.

Carr fő állításai a következők:

– – Az IT a maga termékeivel és alkalmazásaival mára közönséges tömegcikké vált, következésképpen nem képes többé tartós versenyelőny biztosítására, hiszen a verseny minden szereplője számára hozzáférhető, megfizethető és rövid idő alatt lemásolható.

– – Mivel tartós stratégiai versenyelőnyt csak ritka erőforrások birtoklása adhat, az IT-t tévedés stratégiai erőforrásnak tekinteni: helyesebb az alapvető infrastruktúra részeként kezelni. A szerző a vasutat és az elektromosságot hozza fel analógiaként. Ezeknek is volt olyan korszaka, amikor a hozzáférés, az alkalmazás versenyelőnyt jelentett, de szerepük mára megváltozott: a vasutat bárki igénybe veheti, a villanydrótok minden üzembe és irodába elviszik az áramot. Carr szerint ez az IT sorsa is.

– – Az IT-ben erős standardizálódás figyelhető meg, ami nemcsak a termékekre (számítógépekre, szoftverekre, rendszerekre) vonatkozik, mivel az iparági „legjobb gyakorlatok” is beépülnek a szabványos IT megoldásokba. Az új megoldások terjedése teljes iparágak működésére hat ki (üzleti modellek, hatékonyság stb.), szabványosítva azok működésének sok fontos elemét, így például az ügyfelekkel való kapcsolattartást vagy a készletekkel való gazdálkodást. Az IT alkalmazása a standard infrastruktúra részeként ma sokkal inkább versenyben maradási alapkövetelmény, mintsem potenciális versenyelőnyt hordozó stratégiai tényező.

– – Carr szerint sok vállalat túlságosan sokat költ IT-re, amit például a soha ki nem használt szoftverfunkciók, a hatalmasra növekedett, de értelmes célokra nem használt elektronikus „adattemetők” is bizonyítanak.

Mindezek alapján Carr három, a szakma számára kétségtelenül meghökkentő tanácsot ad a cikkét olvasó menedzsereknek:

– – Költs kevesebbet IT-re! Ezt a cikk abszolút értelemben is javasolja, miközben a meglévő kapacitások jobb kihasználására, a valóban nagyon fontos megtérülési számítások használatára is buzdít.

– – Tanúsíts szigorúan követő magatartást a technológia alkalmazásában! Mivel az árak rohamosan csökkennek, egy év múlva jóval fejlettebb technológiát vehetsz ugyanannyi pénzért. Mindig a második egér viszi el a sajtot: jobb, ha az új technológia használatának tanulópénzét az úttörők fizetik meg. Ha nagy költségek árán élre akarsz kerüli, előnyöd kérészéletű lesz, hiszen a másolók pillanatok alatt megjelennek.

– – Az IT alkalmazásában a kockázatokra fokuszálj, ne a lehetőségekre, hiszen infrastruktúráról van szó, aminek stabilan és megbízhatóan kell működnie.

Újra válság

Mint látjuk, az informatikai beruházások megtérüléséről és annak méréséről szóló vita máig lezáratlan. A vélemények ellentmondásosak, szertágazók. Ma is vannak olyanok, akik a hagyományos pénzügyi mérési-elemzési módszerekben keresik a megoldást. Mások komplexebb, sokféle tényezőt tartalmazó rangsorolási rendszerek mellett teszik le a voksot, vagy valamilyen kiegyensúlyozott mutatószámrendszert javasolnak. Olyan véleménnyel is találkozunk, hogy az informatikai beruházások tulajdonképpen képességeket, lehetőségeket adnak a vállalatnak, a hasznukat, a megtérülésüket tehát a lehetővé tett akciók, cselekvési módok stb. hasznában és megtérülésében kell keresni. Ha valaki ezt a gondolatmenetet követi, a pénzügyi opcióértékelési módszerek alkalmazásáig (option pricing methods, OPM) is eljuthat – kérdés, hogy milyen eredménnyel, milyen adatokkal „eteti” az elegáns modelleket, és hogyan védi meg az álláspontját azokkal szemben, akik szerint az informatikai beruházások nem olyanok, mint amit az OPM modellek feltételeznek.

2008-ban, amikor ez a fejezett született, újabb válság bontakozott ki a világgazdaságban. A hírek újra az informatikai költségvetések megnyirbálásáról szóltak. Nyitott kérdés, hogy ez az újabb krízis hosszabb távon milyen irányban változtatja meg az informatikába beruházók magatartását, értékelési szempontjait, döntési módszereit.

Érdemes például elgondolkodni azon, vajon több vállalat dönt-e majd az informatikai tevékenységek kiszervezése mellett, növekszik-e a „közüzemi” kiszolgálási modellek népszerűsége.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.