A tizenkettedik / 2

Íme, itt van a két bejegyzéssel lejjebb megkezdett fejezet második része:

Az egyszerűség kora

A nehézségek felsorolása után térjünk át az előző fejezetben leírtakra támaszkodó történeti elemzésre.

A vállalatoknál a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben jelentek meg az első számítógépek. Ezeket általában nagy tömegű, rutinjellegű, információs inputokból jól definiálható algoritmusokkal információs outputokat előállító tevékenységek (pl. könyvelés, bérszámfejtés) automatizálására használták. A gazdaságosság megítélésénél lényegében az ilyesfajta automatizálás hasznát kellett megítélniük. Ez számítási szempontból egyszerű feladat volt. A munkát addig emberek végezték, nekik meghatározott nagyságú bért kellett fizetni. Ha a munkájukat gép veszi át, akkor bérköltséget lehet megtakarítani, és ez áll szemben a gép bérlésének vagy megvásárlásának és működtetésnek költségeivel. A gépeket adott feladatokra vásárolták, technikai okokból elzárt termekben tartották, csak a kiképzett kiszolgáló személyzet nyúlhatott hozzájuk – ez ideális megoldás a költségek pontos meghatározása szempontjából.

A gazdaságossági-pénzügyi értékelésnél (érdemes-e számítógépet használni az adott célra) tehát könnyen és pontosan kalkulálható megtakarítások és kiadások álltak egymással szemben. Könnyű volt megmondani, hogy mikorra várható a megtérülés vagy mekkora a megtérülési mutató (ROI). Ennél bonyolultabb értékelési technikákat a vállalatok nem is alkalmaztak, bár néhány helyen már számoltak nettó jelenértéket és belső kamatlábat is. Az informatikai beruházásokat, fejlesztési javaslatokat egyszerű szempontok, világos kalkulációk alapján ítélték meg. Mivel a piac vertikális volt, a váltás kérdése rendszerint fel sem merült: ha a vállalat már letette a voksot valamelyik vertikális informatikai cég mellett (ebben a korszakban ez a legtöbb nagyvállalat számára az IBM-et jelentette), annál is kellett maradnia.

A vállalati informatikai beruházások szigorú pénzügyi ellenőrzés alatt álltak, méghozzá a kezdet kezdetén. Az első vállalati informatikai részlegek, és velük együtt az első nagy mainframe-gépek ugyanis a gazdasági vezetőkhöz tartoztak, mivel – mint már jeleztük – a korai rendszerek egyes gazdálkodási és adminisztrációs tevékenységek (mindenekelőtt a könyvelés és a bérszámfejtés) automatizálását szolgálták. Az informatikai beruházások és kiadások a gazdasági vezetők költségvetésében jelentek meg, az informatikai emberi munkát, tehát bérköltséget váltott ki, az eredmények jól mérhetők és összehasonlíthatók voltak, a gazdasági vezetők pedig rutinszerűen elvégezték a megszokott számításokat.

Térjünk most vissza a bevezető esetpéldánkkal kapcsolatos első számításokra (X. fejezet). Ezek leginkább ilyen „első generációs” kalkulációkra emlékeztetnek: a tervezett új alkalmazás költségmegtakarítást eredményez majd, ezt kell összevetni a fejlesztési és működtetési kiadásokkal.

Stratégiai szerep, közvetett hatások

A helyzet a hetvenes években megváltozott. Ebben az időszakban jelentek meg az olyan minigépek (köztük a Digital termékei voltak a legnépszerűbbek), amelyeket már kisebb méretű cégek is meg tudtak vásárolni. Jelentősen bővült a szoftverkínálat is. A gépek kezelése sem volt már annyira misztikus feladat, mint korábban. A rutinjellegű irodai tevékenységek automatizálása továbbra is fontos feladat maradt, de a vállalati szakemberek azt is felismerték, hogy a gépek ennél jóval többet tudnak: támogatni tudják a vezetői munkát, fontos, pontos, kellő szinten feldolgozott információkat tudnak biztosítani a döntéshozók számára. Megjelent a stratégiai információs rendszerek fogalma: a számítógép stratégiai tényezővé, a versenyképesség fontos meghatározójává vált.

Miközben az informatikai beruházások, fejlesztések hatóköre kitágult, fontosságuk pedig megnövekedett, a gazdaságossági számítások nehezebbé és bonyolultabbá váltak. Az automatizálás eredményeként jelentkező költségmegtakarítást könnyű volt figyelembe venni, de vajon hogyan számszerűsíthető az informatika stratégiai szerepe? Mekkora lehet az értéke egy stratégiai információs rendszernek? Ebben az időszakban jelentek meg például a harvardos Michael Porter írásai a stratégiáról és a versenyképességről. Fel kellett tenni a kérdést: milyen szerepe van a stratégiaalkotásban, a stratégiák megvalósításában, a versenyképesség erősítésében a számítógéppel támogatott információs rendszereknek? A költségmegtakarítási számítások erről nem sokat mondtak.

A minigépek után a személyi számítógépek következtek. A felhasználási kör tovább tágult, hamarosan gép került szinte minden részlegre és fontosabb íróasztalra. A PC eljövetelével az addig vertikális piac horizontálissá alakult át. Az egyes „rétegekben” (gép, szoftver, perifériák stb.) heves verseny bontakozott ki a szállítók között, a vállalatok döntési szabadsága megnőtt, a korábbi fix szállítói kapcsolatok felbomlottak. Tömegével jelentek meg a kész, olcsó, vállalatoknál jól használható szoftverek, de mivel a gépek kezelése és programozása még egyszerűbb feladattá vált, sok vállalati részleg és szakember maga látott hozzá a szükséges szoftverek elkészítésének. Az informatikai és az üzleti tudás határozottan közeledni kezdett egymáshoz, informatikusok és nem informatikusok között átjárhatóvá vált a határvonal. Az informatikai személyzet mobilabb lett, levette a fehér köpenyét és kijött a légkondicionált termekből, közelebb ment a felhasználókhoz, elvegyült a többiekkel. 

A termelési vezetőknek, a kereskedőknek másfajta információkra volt szükségük, mint amilyeneket a gazdasági osztályok számítógépes kimutatásaiból kaptak, és nem is mindig örültek az utóbbiaktól való „információs függésnek”. Mindezek következményeként sajátos információs verseny indult meg a gazdasági részlegek és mindenki más között.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.