A tizenkettedik / 1

Lássuk a medvét, ami most a 12. fejezet. Munkacíme: Informatika és pénzügyek – történeti nézőpontból. Megkezdem a közlését, íme:


Az első számítógépek az ötvenes-hatvanas években jelentek meg a vállalatoknál, üzleti célú felhasználásuk tehát nagyjából fél évszázados múltra tekint vissza. A gépekkel, informatikai szolgáltatásokkal együtt természetesen a velük összefüggő kiadások, befektetések is megjelentek a vállalati elszámolásokban. Mivel e számok egyre nagyobbak lettek, a vállalati embereket kezdettől fogva foglalkoztatja az informatikai kiadások megtérülésének, az informatikai beruházások gazdasági-pénzügyi értékelésének kérdése: Megállapítható-e pontosan, hogy mennyibe kerülnek az informatikai eszközök és szolgáltatások? Hogyan, milyen csatornákon keresztül térülnek meg a befektetések? Mit mutatnak a költség-haszon elemzések? Használhatók-e a megszokott pénzügyi elemzési eszközök, modellek az informatikai beruházások, projektek, fejlesztési programok értékelésénél?

E fejezetben látni fogjuk, hogy e kérdésekre különböző időszakokban eltérő válaszok születtek.

Ezek a kérdések nem csak a vállalatvezetőket érdeklik. Makrogazdasági kérdésekkel foglalkozó közgazdászok is régóta vizsgálják azt a kérdést, hogy milyen hatással vannak a nemzetgazdaságok mutatóira, így például a GDP vagy a termelékenység növekedésére az informatikai beruházások, egyáltalán mérhető-e megbízható módon a hatásuk.

Problémák és nehézségek

Az értékeléssel és a megtérüléssel kapcsolatos kérdésekre nehéz feladat választ adni. Nehéz egyrészt azért, mert minden ilyesfajta komolyabb üzleti értékelés bonyolult, bizonytalanságokkal terhelt feladat. Az üzleti életben általában a jövőbeli jövedelemtermelő (értékteremtő) képesség alapján értékelnek eszközöket, beruházásokat, értékpapírokat, vagy akár teljes vállalatokat. Ami várhatóan több jövedelmet hoz, annak nagyobb az értéke. A jövő azonban bizonytalan, tele van kockázatokkal, előre nem látható eseményekkel. Értékelni olyan biztonsággal lehet, amilyen biztonsággal előre látjuk a jövőt.

A feladatot az informatikai beruházások és tevékenységek sajátosságai is megnehezítik. Kezdjük azzal, hogy rendkívül innovatív, heves versennyel jellemezhető területről van szó, ahol szinte naponta születnek újdonságok. Bevezető példánk szakemberei pénzügyi számításaikban öt évre becsülték a tervezett kereskedelmi célú informatikai alkalmazás hasznos élettartamát. Vajon sok ez vagy kevés? Mit hozhat az informatika fejlődése ennyi év alatt? Mikor jelenik meg a piacon egy hatékonyabb, több hasznos képességgel rendelkező alkalmazás? Mikor kezdik el használni a versenytársak? Könnyű belátni, hogy a gyors technikai fejlődés elbizonytalanítja a pénzügyi előrejelzéseket.

Gondot okozhatnak az informatikai projektek közötti kapcsolatok is. Az integrált rendszerek korában egyre kevesebb önálló, önmagában értékelhető alkalmazás van: minden összefügg mindennel. A példánál maradva: tudni kellene, hogy a tervezett fejlesztéssel milyen egyéb informatikai projektek futnak majd párhuzamosan, milyen lesz ezek kölcsönhatása, milyen kockázatot jelentenek egymás számára, az egyik miként támogatja a másikat.

Említsünk meg egy harmadik problémát is: a fejlesztési munka elvégzése és hasznosulása közötti időbeli távolságot. Ezzel kapcsolatban példaként idézzük fel egy érdekes kutatás eredményeit.

Van értelme az informatikai beruházásoknak? Kimutatható a hatásuk? – teszi fel a kérdést Aral-Brynjolfsson-Wu szerzőhármas , ami önmagában is arra utal, hogy a válasz nem egyszerű. Informatikai beruházás, vállalati eredményesség: vajon melyik az ok és melyik az okozat? Azért lett eredményesebb egy vállalat, mert beruházott az informatikába, vagy azért ruházott be, mert eredményes volt, tehát volt rá pénze? Esetleg a páros mögött egy harmadik, mindkettőre ható tényezőt kell keresni: a vállalat akkor ruházott be informatikába, amikor éppen eredményes volt, mondjuk a konjunktúrának vagy a szerencséjének köszönhetően?

A szerzők 623 nagy amerikai nyilvános részvénytársaságot vettek górcső alá. Valamennyien egy ugyancsak nagy, vállalati rendszereket gyártó szoftverház ügyfelei. Három klasszikus üzleti alkalmazás hatását elemezték: ERP (integrált vállalatirányítási rendszer), CRM (ügyfélkapcsolatok menedzsmentje), SCM (ellátási láncok menedzsmentje). Az eredmény: ezek a rendszerek valódi, statisztikai elemzésekkel kimutatható teljesítményjavulást hoztak, de ez nem a beruházásnak, hanem a használatnak köszönhető. Megvenni kevés, használni is kell, méghozzá okosan kell használni. Még az is kiderült, hogy nagyobb haszon várható a CRM és az SCM eszközök alkalmazásától, mint az ERP-től. Az előbbiekbe általában az ERP után ruháznak be, amikor már megvannak az alapok, és felgyűlt elegendő felhasználói tapasztalat.

A részletes, mindenféle statisztikai táblákkal és matematikai formulákkal megtűzdelt kutatási beszámolónak van egy nagyon érdekes mondata, aminek a második felét a szerzők igazából nem fejtik ki, de azért elgondolkodhatunk rajta. A pontosság kedvéért angolul idézzük: „Our results demonstrate that ERP adoption strongly influences operational performance (inventory turnover, asset utilization, collection efficiency) and labor productivity but has negligible impact on measures of financial return or profitability.” Vagyis: az ERP bevezetése után egyes „fizikai” teljesítménymutatók számottevő mértékben javulhatnak, az viszont egyáltalán nem biztos, hogy ezt aprópénzre lehet váltani, vagyis nő a nyerség, javul a tőkemegtérülés.

Ebből és a hasonló vizsgálatokból többféle következtetés is adódik. Az informatikai beruházások nagy része nem tisztán informatikai projekt, hanem valamilyen tágabb üzletfejlesztési akció része. Bevezető példánk kereskedelemtámogató alkalmazása feltehetően nem önmagában áll: elkészítése és bevezetése együtt járhat egyes folyamatok átszervezésével, új értékesítési módszerek bevezetésével és egyéb változtatásokkal. Az ilyen akciók költségesek, mindenféle problémákkal járhatnak együtt, ami könnyen azt eredményezheti, hogy az informatikai fejlesztés haszna csak később, időben elcsúszva jelentkezik, akkor, amikor a hozzá kapcsolódó egyéb változtatások már megnyugtatóan lezárultak.

A másik fontos következtetés: szakszerű módon használatba vett informatikai alkalmazások sokat javíthatnak a vállalat egyes belső teljesítménymutatóin (felgyorsulhatnak egyes folyamatok, javulhat a kiszolgálás, pontosabb lehet a tervezés stb.), de nem biztos, hogy ennek következményei az átfogó pénzügyi mutatókban (nyereség, tőkemegtérülés) is direkt módon jelentkeznek. Gyakori jelenség, hogy a versenytársak hasonló akciói pénzügyi hatásukat tekintve kioltják egymást: mindenki bevezet valamilyen újdonságot, a vevők örülnek is ennek, a verseny miatt viszont pénzügyi haszon nincs, a piaci pozíciók változatlanok maradnak. Ilyen esetekben leginkább azon érdemes elgondolkodni, mi lenne, ha valaki nem követné a többiek példáját, milyen elmaradt haszon jelentkezne nála. 

Az időbeli eltolódás problémájára utal az amerikai jegybank szerepét betöltő FED volt elnöke, Alan Greenspan is, amikor az emlékirataiban így fogalmaz: „Az emberek szellemi képességei nem végtelenek. Történelmi tapasztalataink azt mutatják, hogy egy gazdaság termelékenységének növekedési plafonja hosszú távon, korszerű technika alkalmazása mellett, legjobb esetben évi 3% körül alakul. Az új ötletek alkalmazása időt igényel, gyakran évtizedekre van szükség ahhoz, hogy a hatásuk a termelékenységi mutatókban is érzékelhető legyen.” 

Folyt. köv.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.