A tan és az ő válsága (?)

Tegnap elmentem egy vitára, ahol Csaba László új könyve volt terítéken. Crisis in Economics? a címe, vagyis a közgazdaságtan válságáról szól, kérdőjellel a cím végén, jelezve, hogy lehet, hogy válságban van a tan, de az is lehet, hogy nincs.

Szerény megfigyelésem szerint egy ilyen beszélgetés résztvevői általában három csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, akik valóban elolvasták a kérdéses művet. A másodikba azok, akik nem. ( Ez senkit sem akadályoz meg a hozzászólásban.) A harmadikba azok sorolhatók, akik a könyvet ugyan (még) nem olvasták, de ismerik a szerző egyik-másik hasonló témájú rövidebb munkáját. Bevallom, tegnap az utóbbi csoportot erősítettem. A könyvet (még) nem olvastam, de ott voltam a szerző ugyanezt a témát tárgyaló akadémiai székfoglalóján, és elolvastam a beszéd cikkbe rendezett változatát is a Közgazdasági Szemlében.

Amúgy a téma kétségtelenül érdekes, és az érdekességénél még nagyobb az aktualitása. Válságban lenne a közgazdaságtan? A megjelentek óvatosan kerülgették a témát. Én is óvatosan fogalmazok: a „válság” szó talán túlzás, de több jel is arra mutat, hogy komoly problémák akadnak körülötte, vagy legalábbis a közgazdaságtan egyes irányzatai, ágai körül. (Mert ugyebár mi is az tulajdonképpen, hogy közgazdaságtan?)

Itt van például a tannak a jelenlegi válságban (állítólag?) gyengének bizonyult előrejelző és magyarázó képessége. Aztán itt van a „mainstream” recept, miszerint a piac önszabályozása mindent megold. Egyes szerzők és folyóiratok szemére vethető a valóságtól való elszakadás, a túlzott matematizálás, a sajátos módszertani elegancia preferálása a valósággal való szembenézés helyett. Kétségtelen, hogy publikációk számottevő része egyáltalán nem felhasználóbarát, szemlátomást nem is törekszik arra, hogy egy praktizáló ember megértse, és ha egyetért vele, használja is valamire.

De itt vannak az emelkedettebb filozófiai kérdések is, például a világ rendkívüli komplexitásának kezelése, sőt, az a probléma is, hogy egyáltalán megismerhető-e a világ, lehet-e bármit is biztosan tudni. Egy olyan beszélgetés, ahol mindezek felmerülnek, óhatatlanul fölöttébb tarkává válik, szabadon mozog a magasröptű filozófia és a teljesen praktikus dilemmák között, számtalan szálat bont ki, amelyek többsége aztán elvarratlanul marad. Most is ez történt.  

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.