A mór megtette

József Attila Színház: Othello Gyulaházán. Nem tagadom, azért vettem rá jegyet, mert láttam a filmet. A régi magyar filmeknek volt egy érdekes sajátossága: sokban a legkisebb szerepeket is elképesztően nagy színészek játszották. Ez a filmes Othello is pont ilyen volt: Básti, Törőcsik, Domján, Bilicsi, Egri…

Első kellemes meglepetés: ez a színházi változat is jó. Második kellemes meglepetés: nem úgy akar jó lenni, hogy lemásolja a filmet. A film kedves volt és bájos. A színpadi játék más. Érdekes koktél, sajátos keverék. Színház a színházban, méghozzá háromszorosan: fut maga a darab, a gyulaházi féltékenységi dráma, próbálják benne az Othellót, de közben, mintegy mellesleg a Csárdáskirálynőt is eljátsszák, a közönség örömére. Paródiák és önparódiák, néhány fergeteges ötlet, ügyes színpadi és nézőtéri mozgások és váltások, némi egészséges ripacskodás. Jó. A nézőnek az az érzése, hogy lehetne még jobb is. Érdemes lenne még egy kicsit dolgozni rajta, jobban lecsiszolni, kifuttatni néhány ötletet, például az átváltozást vérbő és kemény csárdáskirálynő-Szilviává.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.